DEMA szabadidős honlapja

Ajándék…

az ajándék becsomagolva

fényes festett fadobozban érkezik

földről az ember - szól az ének

amikor csengetnek neked

mellé guggolsz kibontod

az arcod ős öreg a lelked gyermeki

emeled öleled megpuszilod

édes kicsi istenbaba

aztán már csak a sajgó űr

s a panaszra görbülő ajak

nem tudom újraindítani

nem hagytatok benne életet

elmerevült végtagokkal holtan

repül ez is a többi közé

és becsapott isten ott ülsz csalódottan

szemed sarkában galaktikányi könny

- célkereszt -

Harmadik nap…

Nem én vagyok, aki itt fekszik.

Sem ő, se más. Talán a tér maga

és köré dermedt burokként a pillanat.

A lényegemtől fényévekre. Végleg.

Mint képernyőn a kép megáll, lefagy.

Innen nincs út, nincs hír, nincs szó.

Itt senkinek már nincs neve. Jöttek

mosolygó egyenruhások, mint a gépek,

azonosító jeleinket összeszedték.

Karunkról a tetovált ábrákat, szánkból

a kedves ízeket, az otthont, a hazát,

szemünkből a levetíthető rövid videókat,

mindet egy zsákba összeöntve gyorsan.

Még eszembe jutott, nehezen fogjuk

szétválogatni szabaduláskor,

tumultus lesz majd, sokáig tart.

Fekszünk? Nem tudom. Bocsásd meg,

pontatlan vagyok. Itt nincs vízszintes,

nincs függőleges. Helyzetemet mihez

viszonyítsam? Hogy élek, az még így is

bizonyos, mert látom néhány mozdulatodat,

most arcod elé bukik a hajad,

hallom sírásod, sejtem légzésed ritmusát,

de már sűrűsödik, sürget az idegen anyag

és belé kell vesznem észrevétlenül,

elemenként elkeveredve, elbujdosva, mély

illegalitásba rejtőzve a hivatásos gyilkosok elől.

Ők győztek? Vagy én? Vagy egyikünk se.

Nem adom fel. Marad egy titkos kapcsolat,

egy riadólánc. Kihagy a figyelmük, s én

összeszedem magam azonnal. Találkozunk.

- célkereszt -

Fény…

Lámpást kezed

hiába tart,

ha mint rovart

begyűjtenek.

Az ver, ki áld! -

- kiált a fű,

s testeden tű

fúródik át.

Üveglap vár,

éteri csend,

embernyi

szentjánosbogár.

- célkereszt -

Égen szétbomló…

Isztambul, 2008.08.)

A Boszporusz, a Dardanellák,

füstölt hal, polip, méz és szegfűszeg.

Hajókajütnyi dalba elzárt

tengermagányról szólnom sincs kinek.

Úgy feküdtem ott, mint kisgyermek,

mint anyja karján párhetes baba.

Konstantinápoly, háremtermek.

Az őr köszön harsányan: merhaba!

A Boszporusz, a Dardanellák,

a dokkok kubairum-illata.

Árbockosárban állva ellát

az ember messze, még akár haza,

még haza is, a nagymamáig,

ki úgy nevelt, hogy legyek jó magyar,

észak felől most felszikrázik

kontyán a kék csat, verseket szaval,

Arany János és Kosztolányi

kipenderülnek szemhéjam mögül,

meg sem állnak a palotákig,

s "poétám, lelkem" - nagymama örül,

ezerkilencszázvalahányból,

időn és téren át idáig él,

szótagokat az ujján számol,

nyílik felette mázsás sírfedél.

Hajnalban szedjük fel a horgonyt,

gyermekkorom a sűrű köd nyeli.

Mama, te égen szétbomló konty,

eső szitál, unokád könnyei.

Indulunk. Nem éltem hiába.

Hát Kosztolányi s Arany hova tűnt?

A Dolmabahce palotába

teázni hívta őket Atatürk.

- célkereszt -

Perzsa közmondások….

a bölcs mindig a szőnyeglyukra ül

te se mutasd hogy milyen legbelül

a folytonosság kelt csodálatot

ami titok az maradjon titok

ha rózsát akarsz tiszteld tövisét

fényes hegyes csodáld és dicsérd

s ha ujjadból egy vércsepp bújt elő

e kis rubinkő mily előkelő

szűk házban se búsulj estelente

és ne töprengj a gazdagabbakon

nagyobb tetőre több hó hull telente

és olvadáskor több lé önt nyakon

ha víz lepett el úgyse számít

hogy egy öllel avagy százzal

süllyedsz a sorsod legaljáig

és megbékélsz a fulladással

ha vallomásodat nem kísérte siker

ne hidd hogy ugyanott ismét dalolni kell

kár újabb ihletért üldözni a múzsát

aki árpát vetett nem arathat búzát

a küzdelemben részt vettél

de sértetlen maradtál

egy jókor lelt kő többet ér

száz rosszkor jött aranynál

- célkereszt -

Egy sör a hontalanság fővárosában

(Königsberg, mai nevén Kalinyingrád.

Orosz fennhatóság alatt lévő város,

beékelődve Litvánia és Lengyelország közé.)

A kikötőben néma flották

s egy ferde tábla: KALININGRAD

moccanni itt a tenger sem mer

alkalmazkodik minden ember

a történelmi szürkületben

virág se nő sirály se rebben

határsorompók minden zárva

innál egy sört még utoljára

bádogredőnyök rozsdás rácsok

két oldalán ugyanazt látod

tanácstalanság senki földje

baktatsz a járdán elgyötörve

szemedbe vörös betűk vájnak

reménycsatornát DISCO NIGHT CLUB

a lomha portás come in-t morran

a pincér száján hét vigyor van

szédülten ülsz a magas székre

welcome testvér itthon vagy végre

csak nézd ahogy ütemre rázzák

a buborékok vitustáncát

mimózalelkű mű ledérek

lesik mikor kell húzni délnek

vigyázz a Madám elbocsáthat

ex-KGB-sek razziáznak

10 dollárért már full megkaphatsz

reng alattunk a foltos matrac

szamóca citrom alma körte

forog a gépen körbe-körbe

horpadt oldalú régi bútor

egy táncot még a félkarútól

a hangzavar már elképesztő

mikor belép a szívdöglesztő

kalinyingrádi maffiózó

tetszési index ezres szorzó

bankókötegét pultra vágja

ő itt az éjszaka királya

jól bezselézte felsőtestét

biccentve kíván dögös estét

lassan fordul hogy lányok lássák

izmos bicepszét széles vállát

mellére százezer fénypókot

lőnek rögtön a stroboszkópok