A vér íze....
Gyere, gyere közelebb!
Ne félj....
Ne menekülj!
Megrémiszt a sötétség vibráló félelme?
Vagy megbabonáz a titokzatos holdfényben csendben mocorgó rettegés? Semmi baj, csak az emberhangtalan magány botladozik a rideg falak között.
Gyere utánam, hadd meséljek.
Hadd meséljek a bűntudatról, ezernyi őrült gondolatomról. Zsigereimben érzem, amikor közeledik a mohó éj és elindulok. Járom a halálszagú sötét utcákat, sikátorokat. Visszhangzik a fojtogató csendben a csizmám kopogása, ahogy a szemét és ürülék ízű mocskos járdán lépkedek. Kerülöm a lámpák fényét, kutatom a helyet, ahol már haldokolva pislákol a fény... érzem, testem minden pattanásig feszülő idegszálával érzem a közelségét. És meglátom. Koszos kartonpapírokon fekve egy férfi aludt. Csapzott, bűztől lógó haja eltakarja arcát. Talán jobb így...talán jobb, ha nem néz a szemembe... Ujjatlan kesztyűje nem takarja feketén világító körmét, sártól ragadt ujjait, melyben újságpapírba csavart piásüveget szorongat. Lassan letérdelek mellé, érzem, ahogy agyamban dübörög szívem dobbanása... aztán a következő pillanatban szétárad számban a nyakából szivárgó meleg vér... mohón szívtam és nyeltem, miközben éreztem, hogy testét megfeszíti a fájdalom, majd beletörődve, ernyedt izmokkal hagyja, hogy élete utolsó cseppjét is megigyam...
Gyere, gyere közelebb!
Ne félj....
-Záporeső-
Összegyűrt érzések...
Tudta.
Tudta, még mielőtt az orvos szavai bizonyossággá formálták kusza érzéseit. Tudta, hogy egy apró pocaklakó növekszik szíve alatt. Állt a tükör előtt és gyengéden végigsimította lapos hasát, miközben a percekben zizegve peregtek az elmúlt öt év képei. Már az első találkozásnál egy félelmetes szikra vibrált köztük. A férfi ősereje, stílusa, kisugárzása megszédítette a lányt. Együtt tanultak meg újra szeretni, szenvedéllyel égni. Titkos kapcsolat volt az övék, a férfi már tartozott valakihez. Bár nem voltak hétvégék, nem voltak ünnepek, mégis olyan erős kötelék alakult ki köztük, melyről azt gondolták, semmi sem tépheti szét. Őszinteségen, tiszteleten, bizalmon alapult a kapcsolatuk ,melyet átszőtt a mérhetetlen szerelem. Öt év után is megremegett a keze, ha a férfi telefonált, és minden egyes lázas készülődésnél, amikor várta a férfit, úgy érezte magát, mint egy kamaszlány. Azon az estén azonban minden megváltozott.
Végérvényesen.
Visszavonhatatlanul.
- Van egy orvos barátom, majd ő elintézi az abortuszt- s a lány belesajdult a fájdalomba.
Elmaradt a kérdés: - Te mit szeretnél?
... és némán csörömpölve törtek össze a szerelemdarabkák. Elment az orvoshoz és utána abba az apró irodába, ahol ökölcsapáskéntzúzták lelkét a kérdések és egyre jobban mélyült el benne az érzés, gyilkosságra készül. Széttépve, megsebezve sikoltott mindene. Kapott három napot, hogy végiggondolja döntését. A percek órákká folytak, miközben halott árnyként lézengett a besötétített lakásban. A falakon csorogva folyt a kín, a levegőben sóhajtva remegett a fájdalom. Siratta gyermekét, szétfoszlott álmait...
Van három napja,hogy döntsön.
Hatalmas görcsökre ébredt, a szenvedés szétfeszítette testét, melyből végtelen ordítás szakadt fel.
Tudta mi történik, és zokogva kért bocsánatot haldokló gyermekétől.
-Záporeső-
Ébredés....
Az álmosan nyújtózkodó nap sugarai kíváncsian leskelődtek be a résnyire nyitott ablakon, és szelíden megérintették a szerelemben megpihent, összesimult testek mély szuszogását. A lány ébredt fel hamarabb...
Egy apró rezdülésig megállt a világ, ahogy nézte kedvese békésen mosolygó arcát, azután mézízű csókot lehelt szájára és kipattant az ágyból.
Rengeteg dolga van és az idő öreg ujjai között, gyorsan peregnek a pillanatok percei. Miközben készülődött tekintete állandóan a kezére tévedt.
Apró karikagyűrű csillogott az ujján, összetartozásuk jeleként.
Két fél, akiket egésszé kovácsolt az elmúlt évek szédítő, bódító varázsa, a barátságuk és hitük.
Valahol, egy másik lakás magánytól sötét szobájában egy férfi készülődött.
Idegesen húzta magára gonosz-fekete ruháját és közben egyik cigiről a másikra gyújtott. Remegő kézzel ellenőrizte pisztolyát és szeretett volna túl lenni a mai napon. A rosszérzés hatalmas gombócként növekedett
|