DEMA szabadidős honlapja

Ha van szabadidőd és érdekelnek a versek, idézetek, élettörténetek,fotók, ételreceptek, sms, smiley.....vagy csak egyszerűen kikapcsolódni vágysz, akkor lépj be és találd meg, ami érdekel....

sivatag_.jpg

Még  

Még utolsót simít rajtad az elköszönő napsugár, még párás lesz a pohár, ahogy kúszik le benne az aranytáncot járó buborék, még együtt rugdossuk az elfáradt járdaszegélyt, még megfürdik a sárlepte pocsolyában egy kismadár, még hegyeket mozgat meg a leütött basszus, még beleolvadsz egy tekintet mélységébe, még ölelkeznek szempilládon egy dal utolsó könnycseppjei, még vitázol, szeretsz, énekelsz, ölelsz...

 

Még ott állsz a búcsúzáskor.

 Asztalos-Varga Csilla

-Zohár-

 dfgvbbb.jpg

Veled  

 

Százezer éve, hisz' ez már a végtelen,

gurulnak szét a karcoló kövek bennem,

s bennük a kőbe zárt, dermesztő félelem.

 

Lábam alatt szétszakadnak az utak,

összeütközik előttem az ég és a patak,

s harsogva csobbannak kövekként a szavak.

 

Arcomat karmolják kavicskönnyeim,

forrón éles szavaid szabdalják kezeim,

s az alkony vörösében a szél hűti izzó sebeim.

 

Vártál. És én a sziklaszirten melléd állok,

káprázatként átöleled a villám sújtotta világot,

s Veled a mélység már nem szakadék, csak egy árok.

 

...............

 muzsa.jpg

Istenkereső  

Felettem gomolyog az éjszaka és én csendben kiáltok a lángoló égbe, de ott fagyosan néma marad minden és nem szülik meg a választ a kihűlt menny Angyalai,hát keresem-kutatom tovább, bennem feléled-e az Isten.

De oly' sok az értelmezhetetlen zaj, a mélyre rántó örvény és én csak remélem, hogy sólyomszárnyként egyszer átölel a végtelen.

Kiszakadnék a mindennapok őrült körforgásából, a felszentelt vágyak megszentségtelenített fájdalmából, az újra és újra félre álmodott álmokból, a letagadott valóságból.

 

Mondd, hova tegyem a lábam, hogy a következő lépés ne a szakadék, hanem a föld kérges pereme legyen és ne kelljen félnem attól, hogy valaki ott áll, letaszít, de a halálos csöndben mégis fogja kezem?

 

 

 

Merre jársz ilyenkor? Hajlott hátú, vén Istenem?

Asztalos-Varga Csilla

-Zohár-

Még  

Még utolsót simít rajtad az elköszönő napsugár, még párás lesz a pohár, ahogy kúszik le benne az aranytáncot járó buborék, még együtt rugdossuk az elfáradt járdaszegélyt, még megfürdik a sárlepte pocsolyában egy kismadár, még hegyeket mozgat meg a leütött basszus, még beleolvadsz egy tekintet mélységébe, még ölelkeznek szempilládon egy dal utolsó könnycseppjei, még vitázol, szeretsz, énekelsz, ölelsz...

 

Még ott állsz a búcsúzáskor.

 

 

 

Veled  

 

Százezer éve, hisz' ez már a végtelen,

gurulnak szét a karcoló kövek bennem,

s bennük a kőbe zárt, dermesztő félelem.

 

Lábam alatt szétszakadnak az utak,

összeütközik előttem az ég és a patak,

s harsogva csobbannak kövekként a szavak.

 

Arcomat karmolják kavicskönnyeim,

forrón éles szavaid szabdalják kezeim,

s az alkony vörösében a szél hűti izzó sebeim.

 

Vártál. És én a sziklaszirten melléd állok,

káprázatként átöleled a villám sújtotta világot,

s Veled a mélység már nem szakadék, csak egy árok.

 

...............

 

Istenkereső  

Felettem gomolyog az éjszaka és én csendben kiáltok a lángoló égbe, de ott fagyosan néma marad minden és nem szülik meg a választ a kihűlt menny Angyalai,hát keresem-kutatom tovább, bennem feléled-e az Isten.

De oly' sok az értelmezhetetlen zaj, a mélyre rántó örvény és én csak remélem, hogy sólyomszárnyként egyszer átölel a végtelen.

Kiszakadnék a mindennapok őrült körforgásából, a felszentelt vágyak megszentségtelenített fájdalmából, az újra és újra félre álmodott álmokból, a letagadott valóságból.

 

Mondd, hova tegyem a lábam, hogy a következő lépés ne a szakadék, hanem a föld kérges pereme legyen és ne kelljen félnem attól, hogy valaki ott áll, letaszít, de a halálos csöndben mégis fogja kezem?

 

 

 

Merre jársz ilyenkor? Hajlott hátú, vén Istenem?

Asztalos-Varga Csilla

-Zohár-

Még  

Még utolsót simít rajtad az elköszönő napsugár, még párás lesz a pohár, ahogy kúszik le benne az aranytáncot járó buborék, még együtt rugdossuk az elfáradt járdaszegélyt, még megfürdik a sárlepte pocsolyában egy kismadár, még hegyeket mozgat meg a leütött basszus, még beleolvadsz egy tekintet mélységébe, még ölelkeznek szempilládon egy dal utolsó könnycseppjei, még vitázol, szeretsz, énekelsz, ölelsz...

 

Még ott állsz a búcsúzáskor.

 

 

 

Veled  

 

Százezer éve, hisz' ez már a végtelen,

gurulnak szét a karcoló kövek bennem,

s bennük a kőbe zárt, dermesztő félelem.

 

Lábam alatt szétszakadnak az utak,

összeütközik előttem az ég és a patak,

s harsogva csobbannak kövekként a szavak.

 

Arcomat karmolják kavicskönnyeim,

forrón éles szavaid szabdalják kezeim,

s az alkony vörösében a szél hűti izzó sebeim.

 

Vártál. És én a sziklaszirten melléd állok,

káprázatként átöleled a villám sújtotta világot,

s Veled a mélység már nem szakadék, csak egy árok.

 

...............

 

Istenkereső  

Felettem gomolyog az éjszaka és én csendben kiáltok a lángoló égbe, de ott fagyosan néma marad minden és nem szülik meg a választ a kihűlt menny Angyalai,hát keresem-kutatom tovább, bennem feléled-e az Isten.

De oly' sok az értelmezhetetlen zaj, a mélyre rántó örvény és én csak remélem, hogy sólyomszárnyként egyszer átölel a végtelen.

Kiszakadnék a mindennapok őrült körforgásából, a felszentelt vágyak megszentségtelenített fájdalmából, az újra és újra félre álmodott álmokból, a letagadott valóságból.

 

Mondd, hova tegyem a lábam, hogy a következő lépés ne a szakadék, hanem a föld kérges pereme legyen és ne kelljen félnem attól, hogy valaki ott áll, letaszít, de a halálos csöndben mégis fogja kezem?

 

 

 

Merre jársz ilyenkor? Hajlott hátú, vén Istenem?

Asztalos-Varga Csilla

-Zohár-

 

 

univerzum_rajzos.gif

 

Univerzumom  

Milliárd év óta növesztem magamban a folyton táguló univerzumomat, s most kezemben egy ismeretlen távcsővel figyelem a tér lámpásaiként imbolygó fényeit.

Lépdel az égbolton a hold, belekapaszkodik a világot meleg gyapjúkabátként ölelő felhőkbe, majd óvatosan karjába veszi a megsebzett, fényüket lassan elhagyó, apró lángokat.

Bolyongó galaxisok vagyunk, néma tüzekben égő csillagcsoportok, s ülünk a világ láthatatlan szélén, lábunkat lógatva nézzük égi korlátainkat, s hallgatjuk a hulló meteorok szívdobbanását.

Nem óv bennünket a foszló éjszaka, üressé válik hirtelen a világegyetem, s én megfeszülnék érted, a kegyetlen, néma éjszakában, hogy ne zuhanjunk ki lelkünkből font hálónk összefércelt gondolatai közül.

 

 

S Te a csillagfényben mosod tisztára megsebzett lelkemet.

Asztalos-Varga Csilla

-Zohár-

 

 

 

 hhhhhgf.jpg

Tökéletes nap 

 

Illatos hajjal lépkedsz és belegabalyodik a napsugár,

karodhoz ér egy kósza gondolat,

talpad alatt dorombol a macskakő,

beszélni kezd a csend és ketté szakad a világ.

 

 

Szemed szememben pihen és eltűnik benne a hold,

lábad elé fekszik a szivárvány,

elbújik előled a zokogó eső,

cipődön fénylik az út és gyermekedről visszaragyog arcod.

 

Asztalos-Varga Csilla

-Zohár-

 

 szerel1.jpg

 

Melléd ülök  

Rongy kis testedet felfújja a szél a fák ágai közé, onnan nézve egész más a világ, gondolod, s próbálod összerakni minden játékok legnagyobbikát, saját, széllelbélelt életed.

Belekapaszkodsz a leggyengébb ágba, nem félsz, hogy eltörik, hajlékony és sok terhet cipel, tán elbír még Téged is, gondolod, s ráakasztod emlékek nélküli terhedet.

Ülj le mellém. Melléd ülök. Fáradhatatlan hittel két kezünk egy faágon nyugszik, ugorj velem, s Veled ugrom, gondolod, s foszló kabátod rám terítve mélybe rántod testemet.

 

 

Repülni akarok a zuhanásban,

sebesen szállni felfele,

gúzsba kötött harcaimmal,

szétszakadva a négy égtáj között.

 

Asztalos-Varga Csilla

-Zohár-

 oszi_latkep.jpg

 

(....őszi látkép...)

2009. 11. 26.

 

 

az ablakomon csendben csillogott a hűlt helyét kereső éjszaka, ráhullott a hajnal könnye, remegő kézzel húztam el a függönyt, hogy kitekintsek a végtelenre

 

a napsütés már ritkán éri el a hátamat, nem simogat forró öleléssel a reggel, a kék eget olykor a roppanó fa füstje csipkézi, és az árnyjáték színe arcodon most rozsdabarnára vált

 

szétszakadt zsákokból hullnak szét az erdő díszes koronái léptünk nyomán, kezemben gereblye, kezedben ócska, fonott kosár, és lassan készülünk a télre, de az még kacagva elrohan előlünk

 

kiástuk a gödröt, lógatom lábam lefele a színesnek hitt mélybe, a nyáron szedett virágok holttestén át nézem az itt ragadt emlékeimet, apró kavicsokként gurulnak szét az akaratok, szorít a cipőm, kioldom gúzsba kötő jelenem...

 

 

 

...és beugrom a mélybe az álmaimért

 

 

Asztalos-Varga Csilla

-Zohár-

arnyakt.jpg 

 

..árny-akt....

2009. 11. 23.

 

 

 

sziklába rejtett magány voltam, tomboló lélek rezzenéstelen múltba nőve. nehéz kőruhámat lassan véste le rólam az eljövendő. fáztam, ahogy széttört a testemmé vált erős páncél, s csak vártam, hogy lángodnál megmelegedjek.

 

élni kezdtem fényedben, táncoltam a táncolhatatlan táncokban, lobogott hajam a tűzben, karcsúvá nyúlt árnyaim büszkén kapaszkodtak az ócska falak királynőiként, kacagtak nyomomban a levetett ruhadarabjaim, eggyé olvadtam minden viaszcseppeddel

 

 

búrába zártad a gyertyalángot, széttörtek sugaraid, a rám fagyott viasz fájón húzza össze a bőrőmet, te vagyok, s nem vagyok... és kezem a falhoz ér, ahol nincs más, csak az illúzió növesztette

 

árny-akt

 

 

Asztalos-Varga Csilla

-Zohár-

azta_11.jpg 

 

(...én vagyok, te vagy...)

2009. 11. 22.

 

 

 

 

 

 

szemed körül apró ránc vagyok, könnyeket elvezető örökbe vésett barázda, arcodra rajzolt, közös történelem

 

ujjadat átfogó gyűrű vagyok, végtelenbe kanyarodó ima, tenyeredben futó, megírtnak hitt jövő

 

lábaidban nyugvó apró lépés vagyok, csendben neszező bizonyosság, talpadat megtámasztó, földszínű jelen

 

testedet óvó szélfútta kabát vagyok, ócska cipzárba akadt gondolat, mindent rejtő titkos zseb, egy összefércelt pillanat

 

 

életed perce vagyok, tovább ugró kismutató, szavakat lélegző órák, tűzárként sodró nap, domboldalon aszúvá érett évek

 

 

 

s te nekem a szívdobbanás vagy...

 

 

Asztalos-V

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 45
Tegnapi: 124
Heti: 435
Havi: 1 653
Össz.: 832 207

Látogatottság növelés
Oldal: Asztalos-Varga Csilla ...Zohár.3.
DEMA szabadidős honlapja - © 2008 - 2024 - dema.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat