"Kell, hogy legyen egy hely, ahol majd összeáll a kép...
Kell, hogy legyen egy hely, ahol a szabálytalan szép.
Kell, hogy legyen egy hely, ami nincs távol s nincs közel....
Kell, hogy legyen egy hely, amit nem ronthatunk el.
Kell, hogy nyíljon egy tér, amin virágot hord a szél....
Kell, hogy nőjön egy ág, ami majd gyümölcsöt szór le rád.
Kell, hogy várjon egy kéz, amit foghatsz, hogy ha félsz....
Kell, hogy szóljon egy szó, ami nem kifordítható.
Kell, hogy legyen egy hely, ami elrejt, hogy ha kell....
Kell, hogy legyen egy hely, amit nem ronthatunk el.
Kell, hogy álljon egy híd, amin kedvesedre vársz....
Kell, hogy legyen egy domb, amiről otthonodra látsz.
Kell, hogy várjon egy kút, amiből szomjad olthatod....
Kell, hogy menjen egy út, amin járhatsz, amíg élsz.
Kell, hogy legyen egy hely, ahol függöny csak az ég....
Kell, hogy legyen egy hely, ahol az elég épp elég.
Kell, hogy legyen egy hely, ami ringat, ha átölel....
Kell, hogy legyen egy hely, amit nem ronthatunk el."
- X -
Mondd, mennyit ér egy kert virágok nélkül?
mennyit ér a gyertya, ha lángja nem ég?
mennyit ér egy ágy álmok nélkül?
meddig vár a szív mielőtt megáll?
meg, mit ér egy csók, melyre csak vágysz?
meg, kit vár a kapu, mely kulcsra zárt?
meddig él az erdő fái nélkül?
merre tart az út, amelyen jársz?
mit látsz egy képen emlékek nélkül?
Mondd, mire jó egy válasz kérdések nélkül?"
-X-
Az is én vagyok, mikor nevetnek ajkaim,
mikor szenvedek hajnalig.
mikor könnyeim csorognak,
mikor napjaim szomorúak.
mikor megölellek,
mikor elmész Tőlem.
kit már nem szeretsz,
mikor megtudod mit vesztesz.
ki a szívébe zárt,
ki izgatott,
kinek nem hagyod megismerjen,
kinek nem jelentkezel napokig,
Az is én vagyok, ki elfelejt, mert így akarod!
-X-
Ha nem volnál - elhagynának az álmok...
- nem lennének vágyak
- értelmetlen lenne a lét
- keserű lenne a méz
- szívemben nem lenne öröm
- a tavaszi szél sem köszönt
- elfogynának a szavak
- fénytelen lenne a nap
- a csend is néma lenne
- a zene, a dallam mit sem érne
- sajogna minden szeretet,
- hiányod kioltaná életemet
- a sárga rózsa is színt váltana
- tenyerébe venne a félelem
- elveszne minden értelem
- szétszakadna a szívem
- nem lennének többé utak
Ha nem volnál - elhagyna végleg a hitem...
-X-
Mit mondanál,
ha most kezedbe tenném két kezem,
tekintetemből sütne az érzelem,
s csókra várón lehunynám a szemem?
Mit mondanál,
ha fejem a válladon nyugodna,
vagy ajkam kis pilleként csapongva
csókolna, és szerelmet susogna?
Mit mondanál,
ha éreznéd testemben a vágyat,
ami érintésed nyomán támad,
s tűzként ereimben szerteárad?
Mit mondanál,
ha szám szerelmesen súgná neved,
ha kitárnám feléd a szívemet,
s átadnám legféltettebb kincsemet?
Mondd, mit mondanál?
Gyilkos tempó..
...folyamatosan görcsben vagyok,
görcsben élek
folyamatos megfelelés,
kényszer..
hallgatás ..
nyelés...
nyögés.
próbálom,
de valahogy mindig máshogyan sül el ez az egész,
mint ahogyan én azt "elképzeltem",
vagy szeretném...
próbálom elhinni,
hogy lesz ez még szebb és napsugarasabb is,
de valahogy az árnyfelhők mindig bekúsznak.
én meg megalkudok...
kit védek ezzel?
magam?
mást?
a fene tudja már,
de érzem,
hogy kimerülök,
próbálom visszaszívni az erőt és az energiát...
kapok,
kitől kapok...
sétálok,
kivel sétálok...
nézek a szemébe,
ki az én szemembe néz...
és közben lelkiismeret furdalásom van,
pedig nem teszek semmit,
csak elfogadom,
amit adnak...
azért,
hogy túléljem azt,
ahonnan elvesznek...
jó ez így?
a fene tudja..
a fene érti...
Az biztos,
hogy hosszú távon gyilkos a tempó...
-x-
......pillám
lehunyva
kérdezlek
s a választ
magam
mondom ....
-x-
...nem tudom, mit utálsz,
... de arcodon a kétség csókja,
szívedet több tonna semmi nyomja....
...az kell szerintem aki megért...
megöli a magányt a szerelemért....
....és minden érzés úgy elcsendesül,
ahogyan indult:
látatlanul és észrevétlenül.....
Ne sírj kicsi piros pipacs,
a szél már rég elsuttogta neked:
"......majd elmúlik...."
...Mert rád várni olyan,
mint esőre aszályban...
hasztalan....
és időrabló.....
...gondolatban minden egyszerű...
ha kimondom, nem biztos, hogy érted...
....a szerelem vak...
elbotorkál melletted,
vagy felborít...
...ha én lennék a szerelmed
szeretnél, mert megszoktad,
ahogy megszokásból rugdalod
magad elé az álmokat...
-x-
Titok.
Enyém.
Tiéd.
Övé.
Oszd meg,
ereszd ki,
de az én ajtóm csukva marad.
Nincs ostrom,
csak az ismétlődő kérdések,
míg végül azok is abbamaradnak.
Túl mély,
túl nehéz,
túl hosszú idő,
túl sok gát.
Nincs bizalom...
Nem nyílik a rozsdás lakat....
....ez őszi estén
hazatért az út....
hogy hol volt,
hol nem,
tudom....
...még bágyadtan int a Nap
a tékozló sugarak
emlékekből...
képzeletből...
elém rajzolnak....
-x-
....mi ez az érzés
követ a csendben,
ahogy fáj
egy különös érzés,
ahova lépek
oly üres a táj...
-x-
...az ideális férfi....nem különleges...
csak....arról ismerem fel,
ha velem van, az az élet...
amikor elhagy.....az a halál...
....lelkemben csupaszon gondolatok vallanak...
körülöttem vibrálva múlik az idő....
-x-
Mert rád várni olyan,
mint esőre aszályban...
Hasztalan és időrabló....
-x-
Igazán attól fáj az ütés,
kitől simogatást várnál,
s nem adhatod vissza,
mert rögtön belehalnál....
A szerelem vágy,
A szerelem bomlott ész,
A szerelem lágy,
A szerelem kemény,
A szerelem boldogság,
A szerelem kín,
A szerelem tűz,
A szerelem jég,
A szerelem
Fagyás és egymásba olvadás,
Édeskeserű nyálkavargás,
Duzzadt nyálkapárolgás,
Állapot változás...
-x-
Hó.
Érzem, hogy tetszene.
Érzem, hogy szeretném.
Ha...
De csak sírva figyelem,
ahogy egyre fehérebb lesz a háztető,
ahogy kergén táncolnak a hópelyhek...
És nem tetszik, nem szeretem,
mert csak tovább növeszti bennem a vágyat,
a hiányt...
-X-
Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád.
Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva.
Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkozhatunk újra.
Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges.
Ezért pontos légy.
Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.
Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is.
Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok,
túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken.
Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.
Pontos légy, mert várok rád.
S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek.
Élőbb az élőnél,
de nem enyészek el,
forróbb a tűznél,
de nem égetlek meg,
puhább a bársonynál,
szebb az álmaidnál.
Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el...
-X-
szerelem....
vágyakozás...
őrültségek...
érted...
érted...?
Nincs visszaút,
hát állni kell szilárdan:
álmok nélkül,
tépett felhők alatt,
gyökértelen egy idegen világban...
Ha szeretsz, nem maradhatok....
Ha nem szeretsz, nem merek maradni....
-x-
Fura dolog ez a hiányérzet.
A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben.
Betöri az ajtót...
Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e ,
és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve.
Csak jön és beköltözik a lelkembe.
Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.
De azokon a napokon, mikor meglátogat,
a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép,
a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal
vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt.
A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez.
Végül megtör...
Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt.
Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy.
Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül váratlanul...
-x-
.............
egy van
csak
ami örök:
szemedből
lelkembe égett
gyönyörű körök....
-x-
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 46
Tegnapi: 61
Heti: 107
Havi: 1 348
Össz.: 833 691
Látogatottság növelés
