DEMA szabadidős honlapja

otthon- tengerparton- eperillat -mosoly a zöldségestől- virágok fák tavasz- egy hópehely- színek - fények- naplemente- egy csók- látni a felkelő napot- csillagok a holdfénynél - érezni, hogy fontos vagyok- hullócsillag alatt kívánni valami nagyot-  hallgatni a tenger zúgását - nyári eső illata- vele lenni - önfeledten kacagni - frissen mosott ágyneműbe bújni - érezni a bőre illatát- örömet okozni- forró kávé tejszínnel- fények a Dunán- hangosan énekelni- más boldogságának örülni minden nap- újra és újra rácsodálkozni a világra- szeretni- hinni a csodában, a boldogságban magadban benne- a család- amikor mindenki együtt van- a kivilágított Lánchíd- egy mindent elsöprő szeretkezés vele - amikor eléred az utolsó metrót- táncolni reggelig- gyermeked mosolya   Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.           Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.       Valahol messze, valahol távol, valaki szíve teérted lángol. Emléked egy hű szív hűségesen őrzi, ha te is szereted, írjál választ neki.       Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem     Volt már, hogy széttártad a karod, és csak pörögtél, pörögtél nagyon sebesen? Hát olyan a szerelem: zakatol a szíved és fejtetőre áll a világ. De ha nem vigyázol, ha nem szegezed a tekinteted egy nyugodt pontra, könnyen elszédülsz, tudod, és akkor nem látod, mi történik körülötted az emberekkel. És azt sem, hogy mindjárt elesel. /X/   Only You...   nyílsz csukódsz mint a pillangó szárnyai... jössz eltűnsz mint a bolondok vágyai... könnyezel nevetsz mint a bohóc a fényben... reszketsz és izzol mint láng a decemberi éjben... hívnál és küldenél megtartanál és elveszítenél... egy van csak ami örök: szemedből lelkembe égett gyönyörű körök.... -X-       ...vigyél messze május vezess a Nap felé szélvédőn a lábam kezemben chardonnay..... -K-   színes a köd, színes a zaj.. hiába szép.. ha valamit eltakar....     szörnyen súlyos a csönd, beleremeg az ég...         ... elringat s az álom nem jön a szemedre csak ott ül a párkányon....     ..és a súlyok nőnek a válladon, te röpülnél, de örülsz annak, ha valahogy megállsz a lábadon....     ...olykor annyira klassz ez az élet, hogy bele kell dögleni...           futnak a percek, de ma se jön a herceg...           vágyom a vágyatok, álmodom sosem-volt álmotok...           ne nézz rám, ha fárad a mosolyom, ez nem én vagyok....           kezembe veszem az arcodat, mint egy érdekes követ...           ...hogy mennyire kár, hogy az ember az álmában egyedül jár...         Sima kavics csobban fodrozódó vízben... Elmerül. Ott van lenn és ott is marad... Mint a lélek sebei, láthatatlanul léteznek....           ...és a fülünkben furcsa dallam töri a szívet össze halkan.....           ... szívek szemétdombján kapirgálok... szeretni, Istenem, milyen nehéz...       fájok... félek... fázom...... élni szeretnék. mert ez a szabály...     de mit tegyek, hogyha fáj...?   Ki bánatot sosem ismert, az boldogságot meg nem ért.... Aki a jóslatból ért, az tudja, hogy a végtelen mit rejt.....     halkan dúdol a csönd... ... azt súgja: meggondolhatod még...     talán egyszer majd te is megérted hogy a szeretet fáj árvasága csontodig éget s örvény mélye elől nincsen menedéked akkor majd gondolj rám........     ....az élet szagát hajszolom ... egyedül járok jó nyomon nekem a sava-borsa kell más engem már nem érdekel...       Eljön az az éjjel, melynek minden csillaga szívig ég el.....        Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék.....      Merj féktelen lenni, amikor találkozol azzal az emberrel, akire epekedve vágytál.        "...mindenből, ami emberi volt, már csak néhány szomorú emlék maradt. És összetört poharak szilánkjait, őrzöd még a tenyeredben. És görcsösen suttogod magad elé, hogy:  "Rendben van, minden rendben." És ha jéghideg csókoktól, oly lila még, oly lila még a szád, Akkor jusson eszedbe, hogy valaki van, aki még gondol rád."             .....egy gitár szól halkan s távolról egy dallam elindul lassan, szívemben dobban..... http://www.youtube.com/watch?v=q7UTKi2wdjI&feature=related       Dallam....     "Van, hogy egy halk dallam, csendesen elkísér, megles gondolatban... Van, hogy nem ígér a holnap, sőt, csak elvesznek a tegnapok belőlem, időmből... s mint jogfosztott mégis hallgatok... hisz, kinek szóljak..."     Zene varázsa...     http://www.youtube.com/watch?v=q7UTKi2wdjI&feature=related   zene: Nélkül mit érek én? Békeadó, feszültségoldó, gyógyító, simogató, érzéki, csábító, emlékező, hatalom..... ma: Inkább lennék vak, mint süket. Bár nem művelem, a zene mégis művel engem. Megteremt, gyámolít, körbefon, megfojt... majd újrateremt. Felszabadít...      -I-   Csupán köszönhető apróságok bontják a rendet, a tökéletességet, minden jó és életszagú, elviselhető és mégis ... valami hiányzik ...          Nap és a rigó....     "Mit érzel?" - kérdezte a szabad Rigó. "Mélységet" - felelt a Nap. "Félsz?" - kérdezte a szabad Rigó. "Már nem!" - felelt a Nap. "Összeillő?" - kérdezte a szabad Rigó. "Összeillő!" - szólt a Nap. "Nem mész el?" "Már nem....."     forog a világ, elfolyik minden... ... segítség...!! ... nekem senkim, de senkim sincsen!!..        ha menekülnél, de nincs hova van a a világűrben egy kis szoba, ahol a bánat súlytalan.....     Csodák...   Mit tekintenek az emberek a világ hét csodájának...? Valószínűleg némi eltéréssel - már mint a sorrendiségben -de a következőket: 1. az egyiptomi nagy piramisok 2. a Taj Mahal 3. a Grand Canyon 4. a Panama-csatorna 5. az Empire State Building 6. a Szent Péter-székesegyház 7. a kínai nagy fal. Szerintem a világ hét csodája a következő: 1. Látni... 2. hallani... 3. tapintani... 4. ízlelni... 5. érezni... 6. nevetni... 7. és szeretni Az egyszerű és hétköznapi, általános dolgok elkerülik a figyelmünket, pedig a legértékesebb dolgokat az életben nem lehet kézzel felépíteni vagy megvásárolni.....         mint kerge lepkék, köribém gyűlnek a méreten aluli angyalok...     Egy pillanat "És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után. Azt sem tudtam, hogy várok rád, de mire eljött a csütörtök éjjel, már megértettem. És te is tudtad."   Kellene nekem Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az. Volt már, hogy széttártad a karod, és csak pörögtél, pörögtél nagyon sebesen? Hát olyan a szerelem: zakatol a szíved és fejtetőre áll a világ. De ha nem vigyázol, ha nem szegezed a tekinteted egy nyugodt pontra, könnyen elszédülsz, tudod, és akkor nem látod, mi történik körülötted az emberekkel. És azt sem, hogy mindjárt elesel.     Egyszer sem   Egyszer sem sírt. Míg kalapácsok döngölték, míg erős kezek lökdösték egyszer sem sírt. De végül megrepedt, mint a szív legbelül. Egyszer sem sírt. Csak nagyot nyögött, vége lett, leomlott, s a lélek köveit elhordták a szorgos kezek. /X.Y/     Megtanultam, hogy őrült, ki boldog. Földre rogyva sírtam, s minden mosolygott! Hinni kell. Kell hogy támaszkodhass valamire. Kell hogy bízz valamiben. Vagy valakiben? Kell. Létszükséglet. Mint a Szerelem. Vagy a szeretet. A gondoskodás. Kell. Hogy élhess egy másik emberért. Csak ne lenne olyan nehéz... Csak egy lépés. De nem tőle el... Szemébe nézve....felé..   Mivel nőből vagyok, nem mondom ki, amit akarok; de fenntartom a jogot arra, hogy hisztizzek, ha nem kapom meg.   A férfiak olyanok, mint egy csepp víz, előbb-utóbb elpárolognak!       Semmi sem olyan értékes, mint a szenvedély, mert minden váratlan benne, és maga a cselekvő az áldozat...     Hiányérzet   Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül váratlanul.   A szememből indul, de szívemből ered. Az arcomon gördül, de lelkemre csepeg.....     Közel álmodlak-e vagy távol: egy nekem ....   Félni a szerelemtől azt jelenti, hogy félsz magától az élettől...   A flört viszont olyan, mint egy tabletta: senki sem tudja előre megmondani a pontos mellékhatásait!   Szeretnék egy társat... aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhiv éjszaka, ha bajban van... akit felhivhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akivel erről nem kell beszélni... aki erről nem akar beszélni... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, és akivel szemben én is toleráns lehetek... aki egészen más, mint én, de mégis nagyon hasonló... aki magával ragad, és aki képessé tesz arra, hogy magammal ragadjam... szeretnék egy társat... valakit, aki nem létezik.... !!   Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek...     Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.     Repült a remény, átgázolt rajtam, valaha én egy álmodozó voltam. Ma már csak egy bűnös szellem vagyok, kit megőriztek az elhaló sorok... * Jegyezd meg: Álmaid asszonya csak az álmaidban létezik... Ébredj fel.....-Dema-   Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott. A magány a másik hiánya.... Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte.... Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged... Csak egy vagyok, de vagyok; nem tehetek meg bármit, de valamit tehetek; s minthogy nem tehetek meg bármit, nem fogok elzárkózni attól, amit megtehetek...     Csak ontsd magadból a szerelmet, még ha nem értik is. Ha félreértik. Te csak szeress, ez a fontos. A legfontosabb. Érezni fogja. .........Ha akarja....     A ma ajándék... a holnap rejtély.....       Csodák igenis vannak, és az álmok néha valóra válnak... Csak azt nem tudod, hogy mikor jön el az a pillanat. Lehet, hogy elmentél mellette, de lehet az is, hogy most válik valósággá... Nézz, hogy észrevedd... nyújts ki a kezed, hogy megragadd... tárd ki a szíved, hogy befogadd..     Egyedül jöttünk erre a világra, Magányosan, egyedül távozunk belőle.... Talán ezért ragaszkodunk annyira egy társhoz a kettő között.....   Élni olyan, mint szeretni: az ész mindenestől ellene van, s az egészséges ösztön mindenestől mellette... Bármi, ami gyönyörű és értékes, egyúttal rövid életű is. Te mégis azt akarod, hogy minden örökké tartson. Ha szeretsz valakit, azt ígéred: "Szeretni foglak egész életemben." És közben pontosan tudod, hogy még a holnapban sem lehetsz biztos - hazug ígéretet teszel. Csupán annyit mondhatsz: "Szerelmes vagyok beléd e percben, és maradéktalanul neked adom magamat. A következő pillanatról semmit sem tudok. Hogyan ígérhetnék bármit? Meg kell bocsátanod nekem...   Megesik néha, hogy a nő eltitkolja a férfi előtt mindazt a szerelmet, amelyet iránta érez, a férfi pedig színleli neki mindazt a szerelmet, amelyet nem érez iránta...   Ha egy férfi megérint a szavaival, akkor a keze sincs már olyan messze!   Kezek, melyek lágyan simogatnak, Kezek, melyek ölelnek s átkarolnak... Kezek, melyek letörlik arcodról a könnyeket.. Kezek, melyek óvnak és védenek... Kezek, melyek egymásba fonódnak... Kezek, melyek hívnak és elbúcsúznak... Kezek.............azok az imádott kezek...   Vajon büszke lenne a gyermek, aki voltál, a felnőttre, akivé váltál?   Ismered azt az érzést? Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavarognak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka? Fel kellene kelni, csinálni valamit, elfoglalni magad, de valójában tisztában vagy azzal, hogy nem tudná lekötni a figyelmedet semmi, hiába próbálnál meg mondjuk olvasni valamit, a legérdekfeszítőbb regény mondatai is összefolynának a szemeid előtt, mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rád telepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart. Ismered ezt az érzést? Mikor csak fekszel az ágyadban, karjaid összekulcsolva a tarkódon......bámulod a plafont, a sötétségben szellemszerű képek vetülnek a retinádra, csönd van..... hideg... érzéketlen csönd.... nem hallasz semmi mást, csak a saját sóhajaidat.... lélegzetedet, ami a időnként megmagyarázhatatlan zihálásba csap át....magad sem tudod mi lehet veled, dühössé válsz magadra, utálod ezt a helyzetet, legszívesebben felkiáltanál, felpattannál, és nekiindulnál a nagyvilágnak, mindegy hova, mindegy, csak menni.... el innen, rohanni valahová a távolba, bele az éjszakába, menni, menni, menni. Aztán mégiscsak ott maradsz az ágyadban, erőnek erejével megpróbálsz valami kellemes képet felidézni az agyadban, rá akarod kényszeríteni magad, hogy azt a valamit, ami üvölt benned, azt elűzd, de nem megy, minduntalan visszatér. Csak forgolódsz, egyik oldaladról a másikra, gyűrögeted a párnád, érzed, hogy remeg a kezed, a nyugtalanság önmagát gerjeszti tovább, neked pedig sírni támad kedved, talán egy jó kiadós zokogás kitisztítaná belőled ezt az őrjítő érzést, mely kikészít, felzaklat, tönkretesz. Hiába tudod, hogy meleg van, nyakig be vagy takarózva, mégis fázol, de belülről fázol, valami jeges félelem tölt el, megijedsz önmagadtól, rettegni kezdesz a saját érzéseidtől, és szűkölve könyörögsz magadnak, hogy aludj el már végre. Persze minderre semmi esély, tudod jól, minél jobban akarod, annál távolabb kerülsz tőle. Ismered ezt az érzést? Megpróbálsz mély lélegzeteket venni, kitisztítani a tudatod, eszedbe jut miket hallottál, miket olvastál a relaxációról, mindent megpróbálsz, aztán kínosan kiröhögöd magad: neked még ez sem megy. Analízisbe kezdesz, megpróbálod logikusan végiggondolni, miért is van ez így, mi az, ami történik. Holott lelked mélyén tökéletesen tisztában vagy mindennel, úgy teszel, mintha az igazi ok nem is létezne, keresel valamit, amire ráfoghatod a kínlódásod, amire rázúdíthatod az összes felgyülemlett dühödet. De nincs bűnbak. Nincs. Hiába keresel. Egyre világosabban feltör belőled, az, amit minden erőddel megpróbáltál elnyomni, lemondóan sóhajtasz, és beletörődsz, hogy az igazság felszínre törjön, szétrombolja az önmagadnak építgetett hazugságfalakat, melyek a valóságot voltak hivatottak elfedni. Már minden mindegy alapon beismered magadnak, hogy mi az, ami rabságba ejtette tudatod, ami elborította a lelked. Ismered azt az érzést, mikor rájössz, hogy valaki, vagy valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire úgy istenigazában vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vágy szélviharként tombol benned? Utálod ezt a kicseszett világot, amiért ilyen sorsot juttatod osztályrészül neked, káromolod magadban Istent, s ezért bűntudatod van, mert tudod, ennyit sem érdemelsz, amennyit kaptál, mégis többre vágysz, valami olyasvalamire, ami távol van, elérhetetlen. Elkeseredsz, nem bírnál tükörbe nézni most, mert elborít a szégyen, utálod magad, mert beléd hasít, hogy az egész eddigi életed egy pontosan felépített, művészien kimunkált rohadt nagy önámítás...

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat