DEMA szabadidős honlapja

Bíborból lett éjszaka, s szült nekem csillagot.

Kopog cipőm az esti utcán, a hold rám ragyog.

Nem vagyok egyedül, most még a magány is elkerül.

Tele vagyok a széppel, imámban csillagos éjjel.

Úgy szeretnék csillag lenni, fénnyel élni.

S ha hullni kell hát legyen, nem félni.

Át szaladni éjszakai égen, törni darabokra.

Ezer darabként jussak egy, egy kívánságra.

Te mit kívánnál tőlem, mi lenne ha lehetne?

Mi az mit szeretnél, gyönyörű halálért cserébe?

Mert csak egy pillanat, s szépet rajzolok az égre.

Aranyló fénnyel hullom, a sötétségbe.

Hidd el minden csillag lelkeknek hazája.

Ha feltekintesz látod, egynek sincs párja.

Ha még nem láttál csillagot sírva zuhanni.

Akkor nem is tudod mi az, a szépből megszületni.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=oJUEjIVzAmc

Minek is magyarázzam amit nem lehet,

hangom a semmibe vész, fürkészem a csendet.

Fázom, az eső veri kabátom, nem kellenek szavak,

hagyom élni azt ki tudd, s maradnak a hideg falak.

Megváltozott valami, ott mélyen belül.

Arcom lassan szürke, szememre csend ül.

Az élet rohan, s kik akarnak vele rohannak.

Én hova siessek, ha várnak a hideg falak.

Látom arcod, s gyönyörű szemed.

Boldogságod boldogít, ezt kívánom neked.

Emlékemben ott leszel, míg élek akarlak.

De most leülök a csendben, hátamon hideg falak.

Úgy megpihennék, s bújnék el messzire.

Vinnélek magammal, bent a szívembe.

S történjen bármi, téged nem adnálak,

még akkor sem ha betemetnek hideg falak.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=OuxyMzRjB0A&feature=related

Pillantásra pórba hulló vakolat, korommal festett képek.

Gyermek arcú pillanat, a penész szagra képeket idézek.

Elfeledett dobgitár, farmer kabát, ócska bőr csizma.

Vadságom évei, szabad volt, őszinte s tiszta.

Emlékezni akarok, érezni s végig élni újra.

Rátalálni arra az útra, ahol a bánat nem járt nyomomba.

Megérteni s meglátni hol rontottam el, törni a sötétbe.

Mert egyszer elém állsz, s boldogan akarok nézni szemedbe.

Persze ez csak álom, csak ábránd, hisz nem létezem.

Napsugár szülte pára elszáll, már nem érintheted kezem.

Mert te megálmodtál magadnak, hercegnek, szelídnek, vadnak.

De engem az éjszaka szült, s benned csak soraim maradnak.

Hát álmodj tovább kedvesem, de paripám legyen fekete.

Álmod meg csókunkat, s hogy a vágy tombol szeretve.

Majd én is álmodom, egy ölelésről, egy érintésről, a sötétben.

Mert nap fényben a szépek élnek, az én fényem a szívemben.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=p4MwwP5iAq4

A nyárban, sárga rózsámmal álltam, délcegen.

S vártam, édes ízzel a számban, félszegen.

És nem láttam, szivárványban, szemeden,

pedig akartam, hogy láthassam, csókom kezeden.

Az ősszel karöltve járok, a mulandó nyomában.

S így a tarka színre várok, szürke ruhámban.

S lassan leveszem, aztán elteszem későbbre.

Most nem kell nekem, színezek a jövőre.

Sok színű a világ, hát megtanulom, akarom.

A mélyről feltörő mosolyt, ha kéred odaadom.

Ne adj érte semmit, csak színezd be világom.

Ne kérj érte semmit, érintésem nem adhatom.

Legyen elég kis virágnak, betűkből nőt szirmai.

Ez a virág csak néha terem, az élet öntözi.

Legyen elég apró dallam, mélyről őszintén suttogom.

Könnyeiddel öntözött Rózsa, szíved tenyerembe tartom.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=_Zr1Tcf32VI

Nem vagyok már szomorú, csupán szabad.

S nem vágyom többre, szép pillanat akad.

Nem kergetek vágyakat, az ábránd hiú.

S nem vagyok bonyolult, csupán egyszerű fiú.

Nevetek én hidd el, egy álságos világban.

Egy másik arcom mutatom, hazug mosolyomban.

Te nem érted, de én erőszakolom magam.

Mert a pénz hazug, s én így élek abban a világban.

Én ott élem napjaim, hol léleknek nincs helye.

Hol földig taposnak, ha látszik az érzékenység jele.

Mert nem vagyok más, csak statisztikai adat.

Érző szívű gép, ki termeli vagyonodat.

De van helyem, hol emlékezzem magamra.

Az értékeim én őrzöm, s nem bízom másra.

Mindig van egy csend, s lelkem dalát hallgatom.

S míg vagyok, nektek mindig itt hagyom.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/user/kellyclarkson?blend=1&ob=4

Ha bánt az élet, ma nem fáj,

kárpótol a hidegben rohanó táj.

S az út, mint sötét alagút elnyel,

itt csend van, s más most nem kell.

Néha megállok egy pillanatra,

vagyok én, s egy hamvadó cigaretta.

Ott semmi közepén, beterít a csillagfény,

békés ház illatát hozza felém egy kémény.

Alszik az élet, csak én megyek a semmibe.

Nem zavarom álmát, nem rontok bele.

Hagyom az időt, végezze dolgát.

Ő se csap lármát, csak tekeri malmát.

Melegem van, pedig csíp az éjszaka.

A tűz belülről jön, s nem sietek haza.

A nagy kabát a földre hull, érzem élek,

csak a hideg ölel magához, de nem félek.

Oly messze mindentől, vagyok szabadon,

ingem kigombolom, nyakkendőm ledobom!

Talán elnyeli a sár eddigi életem.

Talán rájön a világ, hogy nem is létezem.

Akartam szeretni, de nem volt jó hogy tudok.

Akartam együtt élni, de már nem akarok.

A lélek sírva ejti táncát, nem találta párját.

S testem a sárból ébred, s folytatja útját.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=0sbQ0hqH9ZU

Ragyogj kicsi szív, fényed érzem.

Tűz vagy testemben, lángod féltem.

Lelkem koronája, egyetlen értékem.

Ne kérd, nem adom, Gyémánt bennem.

Kérj egy jó szót, s mind viheted.

Őszintét, s tisztát, legyen szebb életed.

Kérj emléket, mit szíved sose feled.

Mert a betű maghal, az érzés marad veled.

De Gyémántom nem adom, hisz egy van.

Míg bennem él s ragyog, lelkem halhatatlan.

Ha adnám s nem értenéd, nem féltenéd.

Karcos kis testét, csak meg sebeznéd.

Mert az én gyémántom nem szép, csak tiszta.

Fényét se pénz se arany, nem adja vissza.

Elmesélem titkát, ha majd megélted-megérted.

Érints meg őszintén, a akkor fényét viheted.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=Y8LS2lDq-0Y

Megszökik a nyár,

s az őszre bízza lelkem.

Kesernyés ízzel számban,

gyászolom szerelmem.

Hisz meleg érintéssel keltett,

ápolta reggelem.

Ölelt fázós alkonyon,

s ringatta testem.

Nekem az ősz az elmúlás,

s temetem magam a téllel.

Szürke világom szürke marad,

s nem lesz tele fénnyel.

Lassan rám vetkőzik az erdő,

s könnyeim mossa az avarban.

Szét szórom bánatom a szélben,

s érzel, arcod érintem hóesésben.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=B37aD7gpzwo

Az árnyék lassan kúszik át a kisszobán.

Mögötte csak a sötétség marad árván.

Csendben hirdeti, hogy a nap aludni tér.

Vöröslő mosolyával, még szép álmot ígér.

Hálás vagyok a csendért, s betakar az álom.

Össze mossa szürkeségem, és színes világom.

Megálmodom a szépet, a mosolyt, s téged.

Álmomban hálás vagyok, hogy magányom félted.

Mostantól minden más lesz, követ némaságom.

Ráébredtem bűneimre, mert van hitványságom.

S tisztellek hidd el, de ne gyere közelembe.

Nyomomban a bánat jár, s csak fertőzők vele.

Jön a reggel, s álmom meghal az ébredéssel.

Érzem hogy elmentél, bennem halk köszönéssel.

Szürke ruhám felveszem, itt nincsenek színek.

Majd jön az árnyék s az este, álmomban várlak téged.

- Suttogó -