DEMA szabadidős honlapja

Ha van szabadidőd és érdekelnek a versek, idézetek, élettörténetek,fotók, ételreceptek, sms, smiley.....vagy csak egyszerűen kikapcsolódni vágysz, akkor lépj be és találd meg, ami érdekel....

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

Nagyon szeretem Némber verseit, ahogy a gondolatait tolmácsolja, a nyelvezete, a stílusa.... közel áll az én érzésvilágomhoz....

-Dema-

....szeretem,

mikor itt maradsz;

a szememben

rejtesz lángokat...

néha eltűnsz,

néha adsz,

és számlálod szívemen

a rácsokat....

- Némber -

Távolság tánc

Minden lépés bizonytalan,

minden méter gyilkos méreg.

Minden szó csak fa a tűzre,

amire amúgy is tennétek.

Elátkozott éjszaka.

Miért mész mégis haza?

A hold a jávorfák koronáján akadt,

utad már gondolatban

meghosszabbítottad a házig.

Megszokásból elképzelem

hogy más már félig alszik, görnyedten

fogja maga elé a könyvet

amitől azt reméli a megnyugvások jönnek.

Megint más kiabál, a ruháit hányja

őrült ricsajt csapva a lakásba

ezzel az elkeseredett és csalódott kirohanással

aminek valószínűleg nagyon hamar véget kellene vetni.

De valahogy nem vet. Tél van. Hol van még a tavasz?

Megfagyhatna a hagyma, amit őrizgetett tavaszra.

Ha majd a nagy ködök felszállnak végre

kimegy,

és táncol egyet a rétre.

Minden lépés bizonytalan,

minden méter gyilkos méreg.

Minden szó csak fa a tűzre,

amire amúgy is tennétek.

Átkozott éjszaka.

Egyedül mentem haza.

Láb a gázzal,

kéz a kézzel

egymásba fonódva

remegik félve

kilátástalan

kilátásaid.

-Némber-

Odabent...

a bőröm alatt

pulzál az élet,

a szívemben

lángol egy titok.

csak kívülről látod,

ahogy változnak a formák.

hogy belül mi az örök,

azt nem tudhatod.

- Némber -

Nincs Idő...

Nincs idő, csak

ülünk a térben,

dimenziók tengerében.

Érzelmeket építünk

és rombolunk.

A tegnapi napunk

is mi vagyunk.

- Némber -

George szeretett mindent, ami tiltott, ami tilos vagy legalábbis az emberekből rosszalló érzést váltott ki. Ébredő torkát a marihuánás cigaretta füstje kaparta, arcáról napközben sem tűntek el az alkohol vágta ráncok, éjszakai álmát domina ruhába öltöztetett fiatal tajvani lányok kétségbeesett sikolya fűszerezte.

Egy ilyen álomból ébredt azon az éjszakán is. Izzadt testéhez ragadt az ócska bársonynadrág, combján a kétnapos ketchupfolttal. Elméje már jó ideje nem volt tiszta, feltételezhetjük, már elméje sem volt. Szúrós, száraz szemét izzadt tenyerével megdörgölte, és a szokásos csendet egy másik ember szuszogása törte meg. Egy angyal feküdt mellette. Először azt hitte a gimnáziumi tivornya hozadéka, egy újabb dugás, ami annyira semmitmondóan unalmas volt, hogy makulátlan, mindent értő és látó esze inkább meg sem jegyezte. Óvatosan megsimogatta a puha, selymes tollakat, szeme sokáig időzött a lány puha, kerek mellein. Ezekre a mellekre biztosan emlékezne. De akkor honnan került ide, hogy jött be a szobájába, mikor feküdt mellé és egyáltalán, mit akar itt?

Az angyal az oldalán feküdt, két apró tenyerét egymás felé fordítva, arcát vele kiékelve. Lapockájának azon a pontján, ahol a szárnyai a hátába ékelődtek egy apró ideg rángott a fehér bőr alatt. Mintha nehéz lenne neki ez a teher, ezek a hatalmas szárnyak. Ugyan olyan békésen aludt mellette a teremtmény, mint ahogy gyermekkorában a mesekönyv elején látta, mikor édesanyjával vasárnap reggel a templomba mentek.

Hirtelen világos lett számára minden, és ugyan ebben a pillanatban úrrá lett rajta a félelem. Hideg patakokban csorgott hátán az izzadtság, egész testében reszketett. Mint akit csínytevésen kaptak, de neki nem ez volt az első csíntevése, évek óta az élete egy hatalmas, végeláthatatlan bűnfolyam volt. Isten felfigyelt rá, most elküldte hozzá az angyalát, hogy véget vessen ennek. George nem értette, hogy egy ilyen tiszta és gyenge teremtény hogyan is tudná megfékezni azt a vad indulatot, ami őt hajtja egyik éjszakából a másikba.

Felült az ágyban, cigarettára gyújtott. Morfondírozott azon, mit is kezdjen ezzel a helyzettel. Észrevette, hogy a körmei piszkosak, pedig a munkát már jó ideje kerülte. Neki, akinek még a körme alatt is sár van, valóban lenne esélye és lehetősége megváltozni? Miközben ezen morfondírozott órák teltek el, hajnalodni kezdett. Észrevette, hogy nem hiányzik neki az alkohol, pedig ennyi idő után a kezei már remegni szoktak. Alapjában véve tetszett neki a változás, de úgy döntött megpróbál változtatni a sorsán.

Többször, erőteljesen meghúzta az ágya mellé állított pálinkás üveget, ez mindég segített neki, amikor nem tudott megnyugodni. Álomba itta magát....

Délben, a közeli templom harangzúgására ébredt dohos, sötét szobájában, egyedül...

-N -

Valami elveszett....

valami elveszett..

valami nincs a helyén..

szöges drótot húztál magad köré

magad is összerezzensz...

és bármennyire is sokat jelentene

egy közös út valahová,

egy beszélgetés,

egy érintés,

magad vagy......

- N-

Fordított Nap

Ma én írok majd rólad:
a tollam a fegyver,
a papír harcmező,
a tinta a lőszer.

Ma én veszlek ölembe:
a kislányom leszel,
mire hazaérek
jobb, ha rendet teszel!

Ma lefényképezlek:
pózolj az optikán,
ne pislogj, ha villan,
a karjaid tartsd lazán!

Ma fordított nap van,
ma szeretlek még egyszer.
Ma az sem baj, ha átvérzik
szívemen a kötszer.

- N -

Ősz

Egymásra hulló, nyirkos nappalok.
Egy mosoly, aztán hosszú hallgatás.
Esőverte esernyők sokasága,
és semmi más.

- N -

Búcsú

Egy gyűrű maradt csak
és az összetört álom.
Zuhanni szívem
egy szakadékba látom.
Isten hozzád érzések,
isten hozzád lélek!
Mától szememben
idegen lángok égnek.

- N -

válaszom

már nem hallom, hogy ki énekli
régi dal
már nem érdekel, kopogtat-e

nem zavar

nem simítja kézfejem
a fájdalom
elindultam, ingó, gyenge

lábakon

van még úgy, hogy rám olvasnál
ezt- meg azt
de jobb tudnod, hogy véleményed

nem nyomaszt

pályáztam, és enyém lett
az éjszaka
aludni, s nem álmodni
térek haza

-N-

Szabad akarat..

két csend az éjben

egymásra gondolnak

az egyedüllétben...

-N-

Irányítottan..

Csókodról álom....

majd úgy teszek,

hogy rám találjon....

-N-

az ablakban reped a hajnal

összekócolt hajjal

a párnának suttogom

amit kimondani nem lehet

nem szabad

nem merek...

ma még nélküled ébredek........

-N-

millió csillag

a mennybolt padlóján át

egy csepp reményt ad...

-N-

Ha elmegy is,

örökre itt marad velem,

és bánatosan nézi

bánatos szemem.

Ha messzire is kóborol,

már sohasem hagy el,

mert én vagyok az útja,

ő pedig utamon a jel...

-N-

Hol az illat, ami emlékeztet

gyermekkorom kék egére?

Hol a férfi, kinek elég egy csók,

hogy emlékezzen a férfiségre....?

-N-

.........

És a szürke ég alatt

könnyek hullanak

az acélfalakra.

És a távol most közel,

mert négy kar úgy ölel

ahogy két vágy akarja...

-N-

vannak
éjjelek,
hogy menni kell,
a valóság elől
tűnni el.
Semmivé
válni,
lábujjhegyen
járni,
a kopott
kapuban
ezredszer
megállni,
és
elmondani
csöndben
egy fohászt
azért,
akit
otthon
nem találsz...

-N-

...................

arcodba marták az évek
iszonyú jelét a kéjnek
tiszta nők rád sem néznek
s hogy most mégis miért, nem érted

félelemben élsz
jobb napot remélsz
fáradt az arc, a kéz
nem tudod merre mész...

-N-

Odabent

a bőröm alatt
pulzál az élet,
a szívemben
lángol egy titok.
csak kívülről látod,
ahogy változnak a formák.
hogy belül mi az örök,
azt nem tudhatod.....

-N-

belenyugodni vagy beleőrülni,

lassan már el kéne döntenem;

megfagyok fekve, a földön, sírva,

vagy újra felépítem az életem....

-N-

Egyszer elrepedt szíved reteszelése.

Akkor láthattam, ahogy ablakodon át

szűrődött ki mécsesed lágy fénye.

Bent egy gyermek énekli szomorú dalát...

-N-

És elfelejtettél eltolni magadtól

mikor volt egy teljes, gyönyörű éjjelünk.

Puha párnát formáltál karodból.

Lassan egymásra simult a lélegzetünk....

-N-

Felidézve...

Pattanó inak várják

Bőröm alatt táncát,

Kívánják csontjaidat,

Elindítom

Feléd lassan karomat....

-N-

Múlik...

Nem hittem soha, egyszer ennyi vágy

nyomtalanul foszolhat széjjel.

Hogy idegen lehet a megszokott ágy,

és szólhat csak egy álomról is az éjjel...

-N-

Hullámhossz...

Felméred, figyeled a jeleket,

halkan dobbantod csak szívedet.

Mert ezt nem mondja ki senki,

de mérhető,

és le sem merik írni,

pedig érthető...

-N-

Elme...

érted?

nem érted?

te kérted...

-N-

kihunynak a zenék, a színpadon

valaki játssza az életem.

könnyei folynak, de felnevet:

nem érez, csak tettet egy életet....

-N-

A formák, a színek, a fények

vonzanak, most moccanni sem merek.

Megtanultam viszont, hogy a lélek

a fényre jár, mint a boldog emberek....

-N-

Lépések...

belefeledkezem

egy buta kis dalba a parton

napimádó szerelemmel

arcom a fénybe tartom....

-N-

Hazafelé

te

meg

nem

felejtesz

el...

én

meg

nem

talállak

meg....

-N-

egy érintés

az vajon mennyit ér,

ha több intést is kapsz

csupán a semmiér'..?

egy jó szó,

az miért jobb a többinél..?

és csend köztünk

miért több a semminél...?

-N-

egyhangú,

és unalmas,

és hallgatag,

és ennyi...

hétköznap..

elmúlik,

és nem tudok ellene tenni...

ha mozgalmas

és izgalmas,

túl korán lesz hajnal,

de megőrzöd

és hétköznap

elviszed magaddal...