DEMA szabadidős honlapja
Ha van szabadidőd és érdekelnek a versek, idézetek, élettörténetek,fotók, ételreceptek, sms, smiley.....vagy csak egyszerűen kikapcsolódni vágysz, akkor lépj be és találd meg, ami érdekel....
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
üveg óriások raktak fehér tüzet bennem és mint hatalmas üvegfújók formálták lelkemet megolvasztott lelkedből a forróságban formálódó formák között óvatosan érinted a megszülető csodát, mely láthatatlan határ köztünk s én úgy zárlak magamba, hogy közben áttetszőn mutatom neked összeroppanthatatlan világomat Oliva zöld füsttel ölelsz át, ahogy hozzám érsz, anyagtalan körbe zársz, és angyalok leheletét fújod rám, így kúszol belém létezésed örök pillanatában, s tudod, ha megszólalsz a csend üvegként roppan szét
Asztalos -Varga Csilla -Zohár- ………………..
izzás körbe ölel a nap forró vágya, hajamat sugarai közé fonja, bőrömre elhalt búzák énekét leheli, s míg csodálkozó szemmel nézem magam a délibáb tükrében, lusta fátylat emel körém a meglebbenő szél röptükben köszönnek oda a tündérekké változó kósza lepkeszárnyak, arcomat megfesti a felhőkből varrt utolsó pillanat, nyakszirtemen lomhán gördül végig izzásom forró cseppje, elfojtva parfümöm hűs érintését gondolatod selyemruhaként tapad bőrömhöz, tompán sajog körülöttünk a verítéktől nyirkos mozdulat, elnyeli az időt a test, előttem állsz és én előtted állok, rongyosra szakad felettünk az ég a puszta izzik és ragyog Asztalos -Varga Csilla -Zohár- ----------- akár írhatnék nem is tudom mit írhatnék kergetőzöm önmagammal a csipkés múlt képei között s rohanok az érzéseim elől. dalt dúdolok hangosan, hogy ne halljam a külvilág zaját-baját. keringőt járok a sok emberforma masszával s a végén az utolsó táncom hajnal felé leintem, majdnem álomba zuhanva. ébren álmodom, s egyre csak azt hajtogatom, muszáj gyönggyé varázsolnom minden kabátomról leszakított gombot... megtanulni a pas de deeux-t, s végre abbahagyni ezt az őrült táncot, amely minden nap a fejemben járja őrült ritmusát nyugalmat lelni, de hol? s kivel? egyedül talán a sarokban? vagy a kéményben? kézen fog a táncoló bohócra festett mosoly, hajamba virágot tűz a nap parazsa túl sok a betű, a színek máshol járnak Asztalos -Varga Csilla - Zohár -
mondd valaki járt a hegyek között, aki apró csillagokat terítve rám, vigyázta álmom, s hagyta, hogy megszülessek minden éjjel, a völgyekben szaladó széllel valaki járt a hegyek között hangtalan, csak két karja volt erősen izzó a pislákoló nappalban, ráülhettem, mint egy piciny madár, mely fészkét keresve csodára vár valaki járt a hegyek között, s elkapott, ha a fák hajlott ágai szétroppantak bennem, s imádsággá formálta visszavont szavaim, ahogy elköszönt csendben látod, édesanyám, nélküled járom az égig szökő hegyeket, morzsolom a cipőmre száradt sárból rajzolt jeleket, apró érként lüktetnek homlokomon kezed ráncai, s nélküled nézem ahogy a fák elém térdepelnek mondd, jársz-e arra, ahol én?
Asztalos-Varga Csilla - Zohár -
reggeli tánc hátamat a forró falnak támasztom, lábaimat felhúzva zárt kört képezek magammal és érzem, ahogy a tollászkodó hajnalban ritmust táncol a mellkasom, és a rojtosra szakadt ég alatt könnyű nyári indulat kering a fák között csipogó árnyak lelnek új útra, megszülte őket a reggel, s te fáradtan rogysz le mellém, cipőd még tétován lép kettőt, de hátadba szúr megpihent tekintetem, és maradsz e végtelen táncban, ahol kecsesen izzik az ágak között a levegő és párától csillog a nekünk lerakott macskakő felszállnék a karcsú nyírfák fölé, de szárnyamból tollaimat tépted, hát kapaszkodom a meglibbenő szélbe, repítsen fel hozzád az égbe 
kertben
lassan festette színesre a hajnali nap a kerti utat, melyet körbe öleltek a megtépázott fák, az alázatosan földet simító virágok.
a faleveleken cseppekbe font gondolatok ültek, reszketve
várták sorsukat, hogy megpihenhessenek azon az egy,
rájuk váró fűszálon.
a ház kopott falán aprócska pók keresi hálóba font kapaszkodóját, az öreg talicskában papírhajó úszik, szimatoló kutyaorr bújik meztelen lábamhoz,miközben én állok, hagyom, hogy gyapjúkendőbe bújt testem fájjon a szélben, mert most még az is olyan jó…
Asztalos-Varga Csilla
- Zohár –
megfestett vágy a gyertyafénynél, ahogy a papír szélén táncol a pillangó szárnya, arcomon mosolyként rajzolódik ki a vágy korán van, a csillaghálóba kapaszkodó hold még halvány ígéretként függ a szürke égbolton, de ha már hagytam, hogy dallá nőjön bennem az érzés, színekbe kell töltenem, hogy csordultig teljen az éj nem számít a holnap