BORSODBAN, CIGÁNYOKNÁL...  

 

"Naponta látjuk a híradásokban, olvassuk az újságban a

cigányokkal összefüggésbe hozható híreket. A politikusok folyamatosan a romák integrálásáról beszélnek.

A dolgok mögé azonban kevesen néznek, akik véleményt

mondanak, gyakran csak felületesen ismerik a cigányok

életét, gondolkodását. Végigjártuk három Ózdhoz

tartozó település és a város mellett lévő Farkaslyuk

roma negyedét - mi változott az utóbbi időben, történt-e javulás életfeltételeikben?

 

 

A borsodi iparvárosba megérkezve a cigány kisebbségi önkormányzat irodájában várt bennünket Berki Lajos elnök. Véleménye szerint is az a fő probléma, hogy a cigányság

 alulképzett és többségüknek nincs munkája. felzárkózásra

egyetlen lehetőséget lát, az oktatást, de hozzáteszi,

 integrálni csak azt lehet, aki akarja.

A beszélgetés közben belépett egy fekete kalapot viselő

bajszos cigányember, akiről udvarias bemutatkozása

után kiderült, ő lesz, aki elkísér bennünket riportunk első állomására.

 

Amit elrontottunk, magunknak kell helyrehozni

 

Kísérőnkkel, a 47 éves Budai Jánossal gyalog indultunk

az egykor ligetes, parkos Kiserdőaljára, ahol ma már

nyomát sem látni a régi vidám, gondtalan életnek.

Jelenleg ez a város egyik cigányok lakta településrésze.

Bármerre nézünk mindenhol a szegénység és a

kilátástalanság az úr. Kísérőnk beinvitál lakásába,

felesége fogadkozik, ne haragudjunk, de nagyon

szerényen élnek. Hellyel kínálnak és panaszkodnak,

hogy 75 ezer forintból élnek nyolcan. A családi pótlék

és a férj után járó ápolási díj az összes bevételi forrásuk.

A kertet beültették krumplival, zöldséggel, ezzel is

pótolnak valamit. Néha csurran-cseppen még pár

ezer forint vashulladék gyűjtésből, amit eladnak a

méhtelepen. A családban nem dolgozik senki, legmagasabb

iskolai végzettségük nyolc általános. Az egyik gyermek közmunkásként három hónapig a város kertészetében

dolgozott. A mélyszegénységért önmagukat és az államot is hibáztatják.

 

Húsz évvel ezelőtt tanulhattunk volna, de akkor nem

tudtunk gondolkozni. A rendszerváltás előtt lehetett

érvényesülni iskola nélkül is, a kohászatnál és a bányánál segédmunkásként dolgoztunk. Az ipar megszűnésével

életünk gyökeresen megváltozott. Hét évig egy budapesti vállalkozónál dolgoztam, megvolt mindenünk, de haza

kellett jönnöm, mert a feleségem magában nem bírt

gyerekekkel, azóta végünk van"  mesélte Budai János.

 

Az utóbbi időben egyre többször hallani a romák és

nem romák közötti ellentétről, a származásukból adódó

hátrányos megkülönböztetésről és a cigánybűnözésről.

Erről Budaiék másképp vélekednek: "mi nem érezzük

és sosem éreztük, hogy származásunk miatt másképp

viselkedtek volna velünk. Cigánybűnözés van, miért ne

volna, mindenfajta bűnözés van. Az egész ország tiszta

bűnözésből áll."

 

 

Budai János mindamellett nem adja fel: "ki fogunk törni a szegénységből. A nyáron felnőtt gyerekeimmel elmegyünk napszámosnak. Félév alatt két-három millió forintot is megkereshetünk mezőgazdasági munkával és

gyümölcsszedéssel. Az államra nem számíthatunk,

saját magunkon kell segíteni.

Ahogy elrontottuk az életünket, ugyanúgy kell helyrehoznunk".

 

A cigányt bezárják, a fehérgallérosok megússzák

 

Mielőtt visszamennénk a cigány kisebbségi önkormányzathoz, útközben egy kisebb csapattal találkoztunk, felajánlották,

név nélkül elmondják a véleményüket. Egy középkorú nő

szerint a politikusok a szegények pénzén váltak milliomossá,

az országot tönkretették. Munkalehetőség nincs, sok

cigányember éhezik, s ha valaki egy darab vasat ellop,

börtönbe zárják, a fehérgalléros bűnözők, akik milliókat,

milliárdokat lophatnak, megússzák bűntelenül.

A percek alatt összesereglett csoportból az egyik férfi is a rendszerváltozás előtti éveket idézte: "a kommunista

rendszerben, aki nem akart dolgozni, munkakerülés miatt

vitték a börtönbe. Most ilyen nincs, ránk szakadt a nagy

szabadság, amivel nem tudunk élni".

 

Kísérőnk egyik rokona, Budai Zoltán kritizálta a jelenlegi

kurzust: "Az elmúlt kormányról nem tudok rosszat mondani, lehetőségeikhez képest segítettek rajtunk. Nem értem miért kell bántani egymást. Amikor az ország nehéz

helyzetét tetőzi még a világgazdasági válság is, nem

marni kell azt, aki idáig adott, aki nem szított semmilyen fajgyűlöletet, hanem szeretetre buzdította a társadalmat.

Ha a Bajnai-kormány el is vett az emberektől nem haltunk

bele. Nem kellett volna a Fidesznek az MSZP kormányt

elnyomni. Lehet, hogy négy év múlva ők ugyanilyen

nehézséggel találják szemben magukat, ami az országot

már porig fogja rombolni, kirobban a polgárháború a

szegények és a gazdagok között".

 

A cigány és magyar ellentéttel kapcsolatban az egyik

fiatal férfi elmondta, ő egy olyan gyülekezetbe jár,

ahol kevés a roma, de mindenki szereti egymást..

Véleménye szerint a pártoknak közösen kellene megalkotni

egy olyan programot, amely fellendítené az országot.

Amíg a politikusok csak azon veszekednek, kinek jusson

nagyobb szelet a tortából, addig nem lesz előrelépés.

 

Hétes, a legrettegettebb

 

 

A hirtelen verbuválódott kis csapattól lassan elköszöntünk

és visszaértünk a cigány kisebbségi önkormányzathoz, ahol csatlakozott hozzánk az elnök, Berki Lajos, együtt indultunk Ózd és talán az ország legrettegettebbnek tartott romatelepére, Hétesre. Az ózdi gettó a közelmúltban többször szerepelt a médiában, itt támadta meg két roma kiskorú a telep utolsó magyar lakóját, aki a kórházban belehalt sérüléseibe.

A negyven szociális bérlakásban közel négyszáz roma él.

Az egykor kohászati vezetők által lakott településrészre

ma már semmi nem emlékeztet, nyomorral, kitaszítottsággal találkozunk, bármerre nézünk mindenhol romos házak,

aki teheti, messziről elkerüli a környéket. Ahogy a kocsival

egyre közelebb értünk, úgy sereglettek ki az utcára gyerekek és felnőttek egyaránt. Tekintetükben, viselkedésükben kitapintható volt a bizalmatlanság, a félelem.

 

 

Ahogy kiszálltunk az autóból rögtön elindultak felénk és

gyanakodva kérdezték mit keressünk itt. Berki Lajos jelenléte

kicsit oldotta a feszültséget, megnyugtatott mindenkit, hogy újságírókat kísér. Legtöbben elzárkóztak, de kíváncsiságból néhányan azért végigkísértek bennünket az utcán. Az első döbbenetet, egy 15 éves fiú váltotta ki belőlem.

Dél körül járt az idő, ezért megkérdeztem, miért nincs

iskolában. Közönyösen azt válaszolta, nem érdekli, két

éve nem jár iskolába, neki elég volt az általános iskola

első három osztályának az elvégzése. Napjai fagyűjtéssel

és az udvar seprésével telnek. Az édesanyját kerestük, megkérdeztük volna, miért engedi, hogy a gyereke nem

jár iskolába. A fiú nem szólt semmit, de a körülöttünk

állók finoman jelezték, hogy az édesanyja prostituált,

most "dolgozik", nem tudunk vele beszélni.

Ezalatt a gyerek gyorsan eltűnt.

 

 

Egy középkorú férfi azt mondta: "nagyon sokan vannak

itt olyan gyerekek, akik nem járnak iskolába, mert nincs

kedvük. Amikor elérik a 14-15 éves kort, már a megélhetést keresik, elmennek vasazni, fát gyűjteni. Csupán az érdekli őket, miből tudnak pénzt csinálni. Higgye el, nem az iskola teszi az embert, az egyenlő a nullával. Az számít, hogy mi van az ember szívében. Hiába szeretnénk jól élni, az állam és az önkormányzat nem engedi, nem kapunk lehetőséget.

1989 előtt más volt minden, akkor dolgozhattunk.

Ha nem ment dolgozni az ember, a rendőr bevitte harminc

napra. Most semmi nincs. A hatalmat nem érdekli, hogy

mi van velünk, mindenki maga felé húzza a pénzeszsákot.

Ígérnek fűt-fát, a parlamentben csak a vita megy, egy

normális törvényt nem tudnak hozni".

 

 

Nézelődünk a hétesi nyomortelepen, amikor az 53 éves

B. Gyula a lakásába invitál bennünket, közben elmeséli,

hogy jelenleg közmunkásként dolgozik, ami nem folyamatos

munka, pedig arra lenne szüksége ahhoz, hogy rendesen

tudja fizetni a 3500 forintos lakbért. "Nem igaz, hogy a

A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 64
Tegnapi: 49
Heti: 333
Havi: 1 331
Össz.: 844 496

Látogatottság növelés