Valamit szeretnék Ma éjjel súgni Neked, Szeretném, hogy érezd, Nagyon Rossz Nélküled! Szeretném, ha ma éjjel összebújhatnánk, Szeretném, ha fülembe suttognád: Adj Egy Őrült Éjszakát!
Az éj sötét fátyla borul a tájra, a szerelem bennem ég... akár egy fáklya lángja. Nyugszik a táj, csendesség öleli, odafenn báloznak tündérek ezrei. Elmúló virágok halkan szuszognak, a fán haló levelek csendben ringatóznak. Egy fagyott tó tükrében csillagot találtam, én már megtanultam hinni a csodákban...
Jégházad ajtaján Jégkezek kopognak Jéghideg arcodon Jégkönnyek csorognak Jéghideg szívemben Jéghideg szerelmed Jéghideg a tűz is Mert ,nem hitted ,Szeretlek...! Esténként még érted könnyezem nem hiszem h ez már szerelem Csak egy kis vágy mi bennem él S ezért kívánom hogy velem legyél De tudom kívánságom sosem teljesül Szívem az emlékek elől menekül!
"A szerelem csak egy fejezet a fiú életében, de a lány számára egy egész könyv!"
"Néha az egyetlen dolog, amit meg kell tennünk az, hogy utoljára átöleljük és elengedjük egymást!"
"Lehet h nem fog verseket írni hozzád,lehet nem fog minden egyes pillanatban rád gondolni,de neked adta lényének egy részét azt a részt, amiről Ő is tudja, hogy összetörheted!"
"Bárki is mondja h lehetetlen azt a dolgot hiányolni amid még nem volt, bizonyára nem volt még igazán szerelmes!"
"Mondd meg neki, hogy szereted, hiszen nincs mit vesztened,de mindig bánni fogod, ha nem teszed meg!"
"Az egyetlen dolog ami még nehezebb az az hogy, elsétálj de úgy h ne nézz vissza!
"
"Azért szeress amilyen most vagyok s ne azért amilyen voltam!"
"Emlékeztetni akarlak egy olyan lányra, aki mindig mosolyog még akkor is, ha összetört a szíve!"
"Tőled tanultam minden,t amit az összetört szívekről tudok!"
"Minden éjjel azon gondolkozom, miért történik ez velem? Miért kell minden egyes percnek ilyen nehéznek lennie??"
"Ha azért sírsz, mert lement a nap, a könnyeidtől nem fogod látni a csillagokat!"
Azt mondod, szeretsz, de már nincs miért maradnod, nem történt semmi sem mégis minden megváltozott!"
"Érzések szívbe szorulva, emlékek hevernek szétszórva, össze már nem szedhetem, emlék vagyok én is sose volt szerelem!"
"Akárki képes megmosolyogtatni, sokan tudnak sírásra késztetni, de igazán különlegessé az tesz valakit, ha megmosolyogtat könnyekkel a szemedbe!"
"Ha azt kívánod, bárcsak más valaki lehetnél, elpocsékolod azt az embert, aki vagy!"
Bárkit szeretsz is ő lehet, hogy nem szeret, de egy életen át el, nem feled!
Valaki egyszer azt mondta: ha valakit igazán szeretsz, engedd el! Ha visszajön hozzád örökre a tied marad. De ha nem akkor soha nem is volt igazán a tiéd!
Egy ember van kit sosem feledünk, kiért mindig epedünk. S ha mással is voltunk, csak Ő-reá gondolunk. Reméljük, egyszer még találkozunk!
Én ilyen boldog sosem voltam talán még Mert Veled lenni minden percben ajándék.
Féltelek, ha tehetném, vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hisz te vagy, ki már akkor hiányzik, mikor ébred a hajnal...
Ha mosoly önt el téged, mint tengerpartot a dagály - fertőzd meg a világot, hadd terjedjen a ragály!"
Ne szólj, csak fogd a kezem, Úgy kell, hogy védj, ne érhessen el A kő vagy könny, vagy gyilkos közöny."
Minden elmúlik, elszáll hirtelen, örök csak az igaz szerelem lehet. Legyen szerelmed tiszta, mint az ég, legyen szerelmed tűz mely lánggal ég.
Minden csillagban egy szerelem ragyog hol kisebb, hol nagyobb, de a mi szerelmünké a legnagyobb, mert a mi csillagunk nappal ragyog.
"Ne sírj, mert vége lett mosolyogj mert megtörtént!""A távolság sosem választ el két szívet, ha azok tiszta szívből szeretik egymást!"
"Azért szeress amilyen most vagyok s ne azért amilyen voltam!"
"A távolság sosem választ el két szívet ha azok tiszta szívből szeretik egymást!"
"Emlékeztetni akarlak egy olyan lányra aki mindig mosolyog még akkor is ha összetört a szíve!"
"Tőled tanultam mindent amit az összetört szívekről tudok!"
"Minden éjjel azon gondolkozom miért történik ez velem?Miért kell minden egyes percnek ilyen nehéznek lennie??"
"Ha azért sírsz mert lement a nap, a könnyeidtől nem fogod látni a csillagokat!"
"Ne sírj mert vége lett mosolyogj mert megtörtént!"
Azt mondod szeretsz de már nincs miért maradnod,nem történt semmi sem mégis minden megváltozott!"
"Érzések szívbe szorulva,emlékek hevernek szétszórva,össze már nem szedhetem,emlék vagyok én is sose volt szerelem!"
Akárki képes megmosolyogtatni, sokan tudnak sírásra késztetni, de igazán különlegessé az tesz valakit ha megmosolyogtat könnyekkel a szemedbe!"
"Ha azt kívánod bárcsak más valaki lehetnél, elpocsékolod azt az embert aki vagy!"
" Rosszul mondott gondolat, Ölelés, ha elakad. Nem Neked szánt indulat Lelkedbe mar, s ott marad. BOCSÁSD MEG, ha bántalak, Véletlenek a szavak. Tiszta szívvel kaptalak, S egy életre szántalak. Maradj Velem Magamnak, KÖSZÖNÖM, hogy VELEM VAGY! "
" Majd sírsz Te még Majd kellek Én még Neked, Majd sírsz Te még, Mondanád azt, hogy SZERETLEK! Távolodom és egy könnycsepp az arcomra hull, Oly nagyon fáj most a búcsúzás. De már hiába sírsz, Pedig oly fontos voltál Nekem. Üres lett már az életem! "
Csókot-csók követ, Ölelést-ölelés. Véget nem érő csókok, Véget nem érő ölelés.
S egy hosszú éjszaka után, Egymásra fonódva a pihenés. A szerelem szép!
Silány életem most egyszerre szebb lett, Hogy vagy nekem, hogy szerethetlek.
Hiányzol, ha nem vagy, keres kutat szemem, S élvezem az órákat, mit Te adsz nekem.
Vágyom Rád, hiányodat elviselni nehéz, Hogy szeresselek, ahhoz egy élet is kevés...
Victor Hugo
Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat, amelytől fénylik a szirom, amelyből felszökik, kévéjében a napnak, szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng, ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön - mi távolabbról: mint a gyémánt, az közelebbről: mint a könny.
Van egy szó, mit úgy hívnak remény! Ha vigyázol rá, ő mindig benned él. Ha szívedbe zárod, ki fontos neked, Bármerre jársz, ő is ott lesz veled!
Valaki egyszer azt mondta: ha valakit igazán szeretsz engedd el! Ha visszajön hozzád örökre a tied marad. De ha nem akkor soha nem is volt igazán a tiéd!
Én ilyen boldog sosem voltam talán még Mert Veled lenni minden percben ajándék
Féltelek, ha tehetném vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád mint egy angyal, hisz te vagy, ki már akkor hiányzik, mikor ébred a hajnal...
Emlékezz Rám, midőn majd nem leszek, Ha más csókjait érzi majd a szád, És mást simogat mind a két kezed! Emlékezz Rám, de ne hullass könnyeket, Csak soha ne felejtsd el, Aki Téged a halálon túl is Szeret!
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden édes csókot a számon felejtett. Csak akkor adna igazán szépet, ha mindörökre nekem adna téged!
"Ha mosoly önt el téged, mint tengerpartot a dagály - fertőzd meg a világot, hadd terjedjen a ragály!"
Mikor megláttalak, megszerettelek, Mikor megismertelek, jobban szerettelek. Most, hogy együtt vagyunk, tudom, hogy életemben Te voltál a legjobb döntésem!
Nem akartalak megszeretni, Csak szerettelek volna megismerni. Szerettem volna, hogy boldog legyél, De tudom ez nagyon nehéz!
Néha hiányzik az aki voltam, Az aki Te voltál, S azok akik MI voltunk. Hiányzik a nevetésed, hiányzik az érintésed, Hiányzik az, hogy lelked lelkemhez érjen!
Egy üres szobában írok tollal kezembe. És arra gondolok szeretsz te engem? Miért vagy te számomra fontos? Miért ver a szívem hevesen ha rólad hallok? rég láttalak....! De jön a szombat és újra látni foglak!
Lassan vége az évnek és ballagunk. Visz minket tovább az út Egy új élet vár minket De azt soha se feledd ,hogy van egy barát ki szeret téged
„Ne szólj, csak fogd a kezem, Úgy kell, hogy védj, ne érhessen el A kő vagy könny, vagy gyilkos közöny."
Minden elmúlik,elszáll hirtelen, örök csak az igaz szerelem lehet. Legyen szerelmed tiszta mint az ég, legyen szerelmed tűz mely lánggal ég.
Érted élek és megtennék bármit, Te vagy az egyetlen, aki igazán számít
Féltem! Féltem az éj sötétjében! Féltem a nappali fényben! A magány volt az én félelmem. Már nem félek. Az éj sötétjében a csillagok ragyogását nézem. S a nappali fényben arcod keresem! Hisz itt vagy velem még ha oly távol is! A szíved már enyém! S nem félek én!
Hogy tudnám leírni azt, amit érzek, Nincs rá szó, mely mindent lefesteni képes. Az űr, amit hagytál, olyan, mint egy szakadék, Fogytán az erőm és nincs tartalék. Kisétáltál az életemből oly hirtelen, S Én hagytam, hogy mindez megtörténjen Velem!
Vannak napok, hogy élni sincs kedvem, Magányomban fáj a lelkem. Néha meghalni volna szép, Meghalni a szerelemért!
Ha merném, mondanám, Vágyom Rád, érintésed Hiányzik már. Hogy a vágytól szinte sorvadok, Kívánlak Édes, Neked bátran elmondom!
" Csókodtól Én elvesztem az eszem, Ha Téged látlak gyorsan ver a szívem. Ha elengeded kezem, felemészt a bánat, Tudnod kell: CSAK TÉGED IMÁDLAK! "
|