DEMA szabadidős honlapja

Csoko-csoko csokoládé...

 Utálatos egy idő van....a nap sunyin süt...

viharfelhők emitt-amott....dübörög az égbolt....

rettenetes a meleg és a pára...
úszásnak annyi (már 1 hete...)fogyókúrának szintúgy....(mindegy...nem időjárásfüggő...  ..)kicsit

keresgéltem a szekrényben és találtam 2 csokis nápolyit....

erről eszembe jutott egy gyerekkori eset....

8 éves voltam a húgom 4....gyakran mentünk

a boltba kenyérért, tejért....az utca sarkán volt

egy ABC....ha a húgom ment, neki csak

kiszámolt pénzt adhattak, mert minden fillért elvásárolt....amikor kérték a visszajárót,

azt mondta:

 - nem adtak vissza semmit....

Egy ilyen vásárlás alkalmából a visszajáró pénzből lecsippentettünk....vissza a boltba és vettünk

4 db csokoládés nápolyit....bebújtunk az óvoda

babaházába és befaltunk 1-1 szeletet.....

nézegettük a másodikat,

de valahogy csak nem akaródzott megenni....

biztattuk egymást, ha nem esszük meg akkor hová

kellene eldugni....ötlet az volt...a nagyobbik

homokozóba ástunk egy nagyobb lyukat és abba

temettük....

Másnap tízórai után a gyerekek kimentek játszani

és láss csodát!! ásás közben a lapáton maradt egy nápolyi.....

majd még egy...!!
Volt kiabálás, ujjongás...vacsoránál anyukám

mesélni kezdte apukámnak, hogy milyen csoda

történt a homokozóban.

Persze tudták, hogy miről van szó....mi meg égtünk,

mint a rongy.....de legközelebb már fillérre

leszámoltuk a visszajárót.....
.............
hát most mind a kettőt megettem halasztva a

fogyókúra...

-Dema-

....azt gondolom, hogy amikor megszületünk,

már eleve azért sírunk,mert tudjuk, hogy

küzdelmekkel teli

élet vár ránk....meg kell tanulnunk járni,

egyedül enni, megértetni magunkat a körülöttünk

élőkkel....

mindenki adja a tanácsokat, mondja a véleményét,

javaslatát, de ennek ellenére a döntés felelőssége a miénk....meg kell küzdenünk a gyermekkor ijesztőnek

vélt álommanóival....majd a felnőttkor démonaival....

küzdünk az iskolában, a munkahelyen.....és lehet,

hogy ez nem mindig sikeres...

de tovább kell lépni, mert az idő szalad, javításra

nincs  lehetőség....mindent megtanulunk,

hogy létezni t

udjunk...

 a szeretet is....de vajon ez sikerül-e?....

a szeretet és a szerelem egyedül nem tanulható

meg....ha nincs viszonzás, akkor az egész

egyoldalú és fájdalmas.....

hogyan lehet ezt jól csinálni?

hogy lehet jól szeretni, hogy azt a másik is

észrevegye, érezze....?

és főként viszonozza is, de őszintén nem pedig megjátszva....alamizsnaként...

valamit rosszul csinálok...valamit megint elrontottan...

akkor, abban a pillanatban nagyon mélyre rejtettem

ezt  az érzést....rég volt.....ma pedig nem tudom

mit kezdjek vele...hogyan használjam....

de talán még megtanulható......

még sikerülhet....

-Dema -

...érdekes lehet a férfiak szemében a nők

lelkivilágával szembesülni...

mindenre képesek, amire egy férfi:

dolgoznak az élet bármely területén....

- lehetnek katonák....rendőrök....testőrök...

- bármilyen járművet el tudnak vezetni....

- kutatók....orvosok.....tudósok...művészek...

- gyermeket szülnek...nevelnek....tanítanak...

- szeretik a családot......de imádják a

függetlenséget is...

mégis:

amikor megjelenik a Férfi.....akkor a Nő csak áll...

nem tud megszólalni, kikapcsol az agy.....

remegnek a lábak....nincs szükség szavakra,

mert a pillanat

mindennél őszintébb  és beszédesebb lesz....

annyira kívánja a Férfi érintését, hogy elszorul a torka....

és akkor, ebben a pillanatban ő a gyenge nő......

vágyik a védelemre, a gyámolításra....arra a

varázsra,

amit egy férfi adni tud egy nőnek.....

és ettől kerek a világ.....

-Dema -

1.      Megszületésem után nem mindennapi

gyerek voltam.

Mindig történt velem valami: pár hónaposan

majdnem elraboltak, amikor édesanyám elaludt.

Földszinten laktunk akkor...az ablak éjszaka

nyitva volt.

   Beleestem egy olajoshordóba, amiben víz volt...  

csak a kalimpáló lábamat vette észre

egy süket nő, aki nagyanyámnak fürészelte a fát.....szerencsére...

  Rendszerint elcsavarogtam, ezért kaptam egy

  gyerekőrző kutyát...

2. Az oviban én is szerelmes voltam....nem is

akárkibe:

..a szülészorvos fiába...viszont, amikor

táncfellépésünk  volt Andriska beteg lett és egy

másik fiút kaptam partnernek.....

sovány, örökké taknyos fiú volt, nem is voltam

hajlandó vele táncolni......egy katonai dzsippet

küldtek értem (rettentő makacs voltam), hogy a

fellépés ne fulladjon kudarcba.....Andriskát is

"megkaptam" a tánchoz...

3. Az iskolában nem voltam problémás gyerek....

igaz, amikor ellopták az őrsi zászlót, fiúkból kereső

csapatot szerveztem és nem mentünk iskolába.....

ezt olyan dicső tettnek gondoltam (az akkori nevelés következményeként), aminek az lett a jutalma,

hogy akkora pofont kaptunk a tanártól,

hogy feldöntöttük egymást.....

4. A középiskola tanulással telt....imádtam a

kollégiumi légkört (no nem a zsúfoltságot!!)

itt nem lehetett titokban tartani semmit.....

minden kiderült percek alatt.....

itt volt az első nagy szerelmem....a "jóakaróim"

persze rémisztő dolgokat suttogtak a fülembe,

így én a randi előtt befeküdtem a betegszobára,

mivel vakbélgyulladásos tüneteket produkáltam.....

szép szerelem volt...

szenvedtünk mind a ketten, mint a kutyák.....

Itt történ az első csók is.....pécsi gépiparis

fiúkat szállásoltak el a kollégiumban....

Alex volt.....

akár a forgószél....

moziban voltunk....majd lementünk a tv-szobába és......................megcsókolt...fenomenális volt,

még tiltakozni sem volt erőm, pedig közönség is volt..