Halódó tekintet mögött búvó Gyönyörű lelket szorító, szúró Hamis kegyes mosoly alamizsna Nézi, hogy zihál egykori múltja Szúrva, tépve öldöklőn pusztulva Ahogy a végén lapot húzna újra S még egyszer - talán utoljára- Jegyet vesz még a visszaútra. - Padisah -
Altató
Kattan a zár, s én belépek Nézem az üres előszobát A huzat elvitte minden reményed - add vissza A szemed fényét, a hajad illatát Így tiszta Ledobom a sok koszos göncöt Tisztulni vágy hasadt szívem Lelkem tavába tiszta könnyet öntök - járok a vízen S szemed fényét magammal viszem Azt hiszem Álmok közé vetem magam Széttört lelkem hozzád száll Kérlek, halld meg most szavam - és mutasd már Jó, ha valaki mindig hazavár Amikor kattan a zár - Padisah-
A szobából kiosont az illatod Az ágyból kihűlt a meleged Emlékemből kihaló kacajod Néha még álmomban hiteget Néha a kezem hajadba borzol Lágyan simogat szép szemed Lehunyt szemmel látom olykor Hogy vonaglod velem végzeted Elszáll ez is, semmibe foszlik Őszbe forduló ráncok közt Minden emlékcsomó elbomlik Ami még álmomban ideköt Már csak az emléked ül itt Magányosan a sarokban És tűnő mosolyod ring Szelíden két karomban - Padisah -
Mit tennél…? Te honnan tudod, hogy lehet szép a világ Ha eltört szerelemre ráfagy egy jégvirág Látod-e ha jön rád az olvadó kikelet Ha beszűrődő boldogság csak naivan hiteget. Te mit tennél, ha a nap ezer szép sugarát Játszva ontja szét, de felhők takarják, Ha szétszórja, és nem rajzolja eléd Választottad vidám mosoly sziluettjét Kit választanál, ha nem súgja füledbe a szél, Ha eloson a fák között, s veled nem beszél. Hangtalan ugrik át kerítést és háztetőt, Ha nem mondja meg, hogy válassz szeretőt. Lennél-e bírám, ha nem szól hozzád a föld Ha a benne búvó patak is némaságba dőlt Ha nem mozdul a világ, ha nem sarkall tettre Miért mondod nekem, hogy "hallgass a szívedre" - Padisah -
Lennék most víz, jó meleg - Padisah -
Ha csak annyi leszek neked, - Padisah - Jó reggelt kedves, kint esik a hó Szórja pihéjét megannyi kis manó Lágyan lepi, fehérre festi a tájat Úgy öleli át, mint téged az imádat. Így lepnélek én is, rád borulva szépen Lágyan, ahogy szép szemedet nézem Rajtad tiszta lennék, mint a fellegekben Elmerülnék benned, minden rejtekedben Szíved melegétől elolvadna testem. Bukó patakként lelked szépre festem. Kéjtől sóhajtva a lágyan suttogó szél Víztükröm fodrozva csak hozzád beszél S ha lágy sodrással vinném el a vágyad. Kicsi szíved engem mindig visszavárhat. Alig mondanád ki: Merre vagy? Hahóóó!! Újra ellepnélek, mint a tájat most a hó. - Padisah -
Forog egy kicsit most velem a világ,
Faluszéli kiskocsma, hétvégén zajos disco - Padisah -
Piaci kis bódéjában
Napi rémisztő:
Falu széli kiserdőben sűrű fák között.
Pók anyó a pici póknak hálózsákot köt.
Medveanyó mesét mond a kicsi bocsoknak
Szájtátva hallgatják, most nem locsognak.
Rókamama dallal altatja a kicsit.
Békanéni vartyog néha álmában egy picit
Cinegéné ül a fészkén, éjjel nem csiripel.
Vakondfi is alszik már a föld alatt picivel.
Csillagok közt nagy pocakkal világít a hold
Vacsorázott, pizsamáján ott virít egy folt.
Napocska is alszik már, szépet álmodik.
Felhőből font paplanjában holnap hajnalig.
Padisah
Életed egyre üresebb peronján,
Egy padon fekszel, lerészegedve
Ócska emlékek romlott italán
Néha elutazol az ismeretlenbe
Még hallod halkuló léptem.
Tudtad, hogy egyszer felnövök,
És behunyt szemmel nézed
Ahogy az évek és én is elszökök,
Barázdák nyomasztják majd arcod
Mosoly sem lesz, ha nincs miért
Szép csendben vívod majd harcod,
Még akkor is, ha nincs kiért.
Életed teljesen üres peronján
Nincs több vonat, ami menne
Ócska emlékek romlott italán
Ez csak egy utazás az ismeretlenbe
- Padisah -
Lombot vedlett az ősz
Itt ülök újra a kerek világ peremén
Kicsinyke, csendes, poros szeglet
Emlékszel? Együtt voltunk itt. Te meg én,
Amikor az ősz sárga lombot vedlett.
Mennyit sétáltunk itt sokszor sárban
S öleltük egymást mindig, ha lehetett
Vagy tiszta hóban fürödve lágyan
Együtt számoltuk a hópelyheket
Néha bújtunk, ölelő szép táncot lejtve
Hanyagul, csak úgy szerelemből
Vad csókokat szórtam a melledre
És tavaszt loptam a két szemedből
Karomban talált ránk a meleg nyár
Fűbe dőlve néztük a kék eget
Láttunk, ahogy elúszik a felhő nyáj
Néztük, hogy a felhőkutya minket nézeget.
Én itt ülök újra a világ peremén,
És megint lombot vedlett az ősz
Már nincs mi, csak Te meg én
Mert te újra szép álmokat szősz
- Padisah -
Mely felfűti lelkedet
Mosolyodra csobbanva felel
Lennék az, mi lágyan átölel
Lennék víz a tenyeredben,
Huncuton és neveletlen
Áztatnék két gyöngéd kart
Mi erősen fogva tart
Lennék víz, mely mossa arcod
Mi nedvesen is mosolyt karcol
Lennék nedves a nyakadon
Vagy vízcsepp az ajkadon
Lennék víz a testeden
Csiklandozón a melleden
ha lennél boldogan, kedvesen az
Ki egy könnycseppet nekem ad.
Mint házon a cserepek.
Megóvlak én minden bajtól
És bőrig ázva is nevetek.
Ha csak annyi leszek neked,
Mint kertedben egy vadvirág.
A szirmaimon őrzött cseppet
Én boldogan adom át.
Ha csak annyi leszek neked,
mint egy hang egy dalban.
Én akkor azt dúdolom
Csendben szépen halkan.
Ha csak annyi leszek neked,
Mint égnek a csillagok.
Ha csillag is csak egy leszek,
Mosolyognak majd az angyalok.
Nyomjatok nekem még egy kis piát.
Örömmel töltök mindent most magamba
Reggel majd sálat hányok a nyakamba
Bringámmal* birkózom, leviszem a földre
Hánytatott sorsomat rárakom egy nőre
Elviszem magammal, a lába közé vágok
Hármasban leszünk, mert már kettőt látok
A tengernyi piától fetrengek részegen
Kapaszkodj velem a hullámzó szőnyegen
Ha bírom még, töltök rá egy kevés pluszt
És vezetem a nagy fehér porcelán buszt**
- Padisah-
Füsttel teli, lármás, zajos hely
A bárpultnál két helyi bennszülött
Egymás karjában énekel,
Kicsit arrébb az egyik bokszban
Szőke cica méregeti, karom
Arra gondol szegény pára
Ő akarná-e, ha akarom
Sarokban egy részeg öreg
A discogömböt nézi,
Kezében a sörösüveg
A karácsonyt idézi,
A bárpult másik végében
Egykedvűen ül egy lány
"A szaxi mindig háromezer
Az vajon átalány?"
Megiszom a kávém
két cukorral, tejjel
s távozom a kocsmából
Felemelt fejjel
- Padisah -
Horog végén ficánkol a csupasz giliszta
Helyzetét tekintve kényszer nudista
"Miért kellett nekem a felszínre mászni?
Szegény fejem most meg fogják zabálni".
Boldog a ponty, a gilisztát, hamm bekapja
zsinór feszül, és a hal azt gondolhatja
"Úszni kell, gyorsan el, lesz most egy kis tréning
Csak ne szúrná a számat ez a fránya piercing"
Hajlik a bot, pörög az orsó keményen,
A horgász a halőrt látja jönni éppen
"Ó a bánat egye ezt a drága szenvedélyt
Megint otthon hagytam a horgászengedélyt."
Hal vissza, gilisztát kiköpi a ponty,
Horgász búsul, így járt... ennyi... Pont.
Ja a giliszta? Ő újra a föld alá bújt
Ennek a versnek poén nélkül bealkonyult.
Lángossütő ül magában.
Tésztát dagaszt, olaj serceg.
Így múlnak el a percek.
Nem jön vevő mindhiába,
Nem kell lángos portékája,
Kitekint az ablakon
Egyedül van a piacon.
Nézi-nézi, gondolkozik,
Mi lehet a probléma?
Szerdán mindig korán nyit ki.
"De ma csak kedd van! Ostoba..."
- Padisah -
Tavirózsán ül a béka, zöld nyálkás jelmezben,
Brekeg néha, amúgy néma, csak ül csendesen.
Fogja fejét, sóhajtozik... Most szóra nyitja száját:
"Miért kellett megdugnom, a boszorkány lányát?"
- Padisah -
Ne üsd az ajtót!
Ne üsd az ajtót, zárva van! Hallom, ahogy vered.
Hiába dörömbölsz, a keret erős, nem reped.
A dallamcsengő is berreg, berekedt már,
Kulcslyukon nem látsz be... Biztonsági zár.
Tedd az ajtóra kezed, erről is van egy kéz.
Nem nyitom ki még, mert nem vagyok kész.
Így én is érzem kezed a tenyeremben,
De nem nyitom ki még, ne láss leplezetlen.
Hangod szeretném hallani, a gyengéden angyalit
S előbb-utóbb meglátod azt, aki itt bent lakik.
A szelíd mosoly, a jó szó sokkal többet ér,
Mint az eltört zár, vagy egy szétszakadt zsanér.
Ott vagyok a kövek alatt
A levelek szélén csücsülök
És ha a szél átölel,
Füledben én fütyülök.
Tóparti fűszál tövén,
Bogárként lapulok.
S ha süt rád ezer napsugár,
Az vágytól fűtve én vagyok.
Ha autón rohansz hazafelé,
Vagy csak sétálsz a téren,
Talpad alatt a macskakő,
Én vagyok egészen.
Ott vagyok a fiókodban,
A számlák közt is ott lapulok.
Ha telefonod csipog egyet,
Azt hiszed én vagyok.
Ha kávéd kavargatva,
Cigifüstöt eregetsz.
A hamuban is én vagyok ott,
Mi a csikkről lepereg.
A kamrában a poros polcon
Én vagyok a bögre méz
Ha rám emeled tekinteted
Az aranylón visszanéz.
Ha nyári holdas éjszakán
Felnézel az égre tán
Ott ragyogom csillagként
S én is nézlek, nézlek ám.
Én vagyok a nagy szerelem
És a nem szűnő fájdalom.
Emlékekben vagyok jelen
Csak szemed ragyogni nem láthatom.
- Padisah -
Nem oktat ki, nem mond frankót,
Az én anyám úrinő, nem kritizál.
És ilyenhez nem ad mankót.
Pedig látott már sok csatát.
Az én anyám nevelt engem,
Hasznosra, jóra, szépre.
Hogy simogasson a kezem,
És ne emeljem gyengébbre.
Az én anyám engem haza vár,
Süt, főz, kaját csomagol.
Még mindig felhív, ha talál
Egy szép lányt valahol.
Az én anyám nagyon dolgos,
Munka szántotta tenyerét.
De ha mégis úgy fordulna,
Neked is odaadná kenyerét.
Az én anyám szeret engem,
Úgy, ahogy én vagyok.
Nem olyan, mint a tied,
Vagy ahogy gondolják a nagyok.
- Padisah –
Kedvem lenne falatozni, szárnyasra vágyom.
Tollát ledobva, tálalva az ágyon.
Nyakát szopogatnám, ízlelném csókokkal.
Mellehúsát elhalmoznám fűszeres bókokkal.
S ahogy a gerincén játszanak ujjaim,
Püspökfalajtjába mélyednek fogaim.
Amikor már szép combjait rágom,
A vacsorához a répát is hozzávágom.
- Padisah -