Van-ë legényëd?  

 

 

Hát, vót ëgy másik katona. Szabadságra mönt. Gyalog persze, abba zidőbe tele a tarisznya cibakkal, mer az hát elálló táplálék vót, nem vót romlandó, vizet ivott rá az embër, és kitartott vele.

Maj, folytatja az útját ëgyik falubú a másikig, Isten tudja, hány falut köllött mönni, mire hazaért, gyalog persze.

Ha valaki fölvötte szekérre, hát az jobbik eset vót.

Majd, ahogy mén az ëgyik falutú a másikig, közbe látja, hogy mén előtte a gyalogúton ëgy női személy.

Hát kilép utánna katonássan, hát ű beéri még a faluig!

Úgy is történt.

Hát, ahogy utóérte, tizënnyóc éves lány vót.

No, utolérte, hát köszöntötték ëgymást illedelmessen, és hát beszédbe eredtek. Hát mint fiatalok, rátértek a szerelem dolgára, és így tovább.

- Van-ë legényëd?

- Hát nincs még. Nem engedik apámék! - Hát mé?

- Hát még fiatal vagyok. Azé.

- Pedig të má szeretnéd, ha vóna legényëd?

- Hát persze hogy szeretném! Tizënnyóc éves vagyok má!

Hát ilyen beszélgetés közbe aztán persze a katona kezdëtt osztán kézimunkázni, osztán hozzányút, vállára tötte a kezit, s a többi.

Hát a lány ëgy kicsit csiklandós vót elejibe, de aztán hát áta. Majd aztán mondja a katona, hogy hát (estefelére jár az idő):

- Nem tudom, hogy mëgháhatnák-ë nálatok? - asz mondja. S aztán fojtatnám az utam tovább.

Erre a lány mondja:

- Gondolom, hogy édösapám beleëgyezik.

Majd nem is soká odaértek, épp a szélső házná laktak a lányék. És mire odaértek, annyira mëgbarátkoztak, hogy szót értettek.

Csókolóztak is. De nem vették észre, hogy a lánynak a nagyanyja a kertbe pösztörködott, és hát a kerítésön kilesött, hogy ezök milyen nagy barátságba gyünnek. Éppen azt beszéték, amikor a kerítés mellett ballagtak,

hogy ki hun fog alunni majd az éjszaka.

A lány mondja:

- Maga biztos a padkán fog helyet kapni, én majd amott, az ágyon alszok.

Ezt beszégették.

De bizon, szöröncsétlenségükre a szüle még jól hallott, és azt möghallotta.

No, be is értek. Közbe begyütt a szüle is a kertbül, és hát vacsoráztak. Rátértek a tárgyra, hogy itt alhat-ë a katona?

- Persze hogy itt alhat! Majd oszt hónap fojtatja az útját. Vacsora után hát mosogatott a nagylány a konyhába.

A szüle persze kisettenködött hozzá, és így mondta nëki:

- Vödd tudomású, hogy mindönt láttam, mindönt hallottam. Henem ha nem úgy lösz, ahogy most én

mondom majd neköd, mögmondom édösapádéknak. Tudod, akkó mi vár rád? A szilaj csikó farkáhó lösző kötve!

Az abbú át, hogy szabadon engedtek ëgy csikót, ami még nem vót fogva hámba, és elengedték, ha ijen bűnt követött el ëgy lány.

 

A farkáhó kötték.

Hát a lány persze erre mëg is ijedt, és:

- Hát jó van, szülém, lögyön úgy, ahogy maga mondja, csak në szójjon édösapáméknak!

Hát így is történt.

Mikor elfújták a lámpát, mer még abba zidőbe az vót, vagy mécsös, vagy lámpa, pëtlórjomlámpa.

Mikó mán a katona hallotta,

hogy a ház apraja is, nagyja is álomba borút, lëcsúszott a padkárú, és hát odasettenködött ahhoz az ágyhoz, ahogy mëg lëtt beszéve.

Hát föl is lépëtt az ágyra, el is végezték, de valami olyan gyanús vót nëki, a katonának, az egész dologba, bárha sötétbe történt is,

majd hát mikó má mëgelégëdett ő is a dologgal, hát mëgkérdëzi:

- Hány éves vagy is, kishúgom? - aszongya. - Tënnap mondtad, de ma nem jut eszömbe!

Erre a no feleli súgva: - Hettentettő.

- Mennyi?! - kérdëzi még ëccő a katona. - Hettentettő.

Nem vót foga má a mamának...

Erre a katona persze rögtön észrevëtte, hogy csalásrú van szó, lëpërdűt az ágyrú, összeszëdte a

batyuját, föl se őtözött,

és továbbát a hajnali sötétség leple alatt.

1980 Csóka, Banka János(1910) 

 

 

Oldal: Pikáns:majdmeglátom7 bejegyzéséből
DEMA szabadidős honlapja - © 2008 - 2024 - dema.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat